Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.

Irományszámok - 1931-345. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése hivatali sikkasztás, kétrendbeli hűtlen kezelés és hamis tanuzás bűntettével gyanúsított Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

174 345. szám. Dréhr Imre országgyűlési képviselő a mentelmi bizottsághoz intézett beadványában és a mentelmi bizottság előtt történt személyes megjelenése alkalmával azt adta elő, hogy a kérdéses kihelyezések néhai Vass József m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter rendeletére hivatalos úton, számvevőségi ellenőrzés mellett történtek, ő csak továbbította az illetékes ügyosztálynak a néhai miniszter utasítását, soha pénzt nem kezelt, pénzt át nem vett, az állítólagos kamatkülönbözet tehát a számvevőség dolga. Előadta továbbá, hogy úgy Halász Lajosnak, mint Krausz Simonnak néhai Vass József miniszterrel még az ő államtitkársága előtt voltak pénzügyi összeköttetései. Kérte kiadatását, hogy a tényállás tisztázható legyen. Csepely György miniszteri osztálytanácsos vallomásából azonban megállapíthatónak látszik, hogy a bizalmas utasítást a fenti kihelyezésekre Dréhr Imre akkori államtitkár adta, bár erről néhai Vass József miniszter is tudott. Csepely György vallomása szerint ő a pénzeket közvetlenül Dréhr Imrének adta át, vagy Krausz Simonnak s ezeket neki Dréhr Imre személyesen adta vissza. A kamatokat is Dréhr Imrétől vette kézhez. Megállapíthatónak látszik az is, hogy bizonyos összegek után kamatok tényleg nem számoltattak el. Csepely György, Halász Lajos vallomásával s a nyomozás egyéb adataival s a beszerzett népjóléti miniszteri iratokból megállapíthatónak mutatkozik, hogy Dréhr Imre államtitkári állásából kifolyóan, tehát hivatalánál fogva kezelésére bízott jótékonysági alapokra elhelyezett összegeket gyümölcsöző kezelésre kihelyezte. A kihelyezés folytán kezéhez befolyt Kamatösszegekből pedig 20.621 P 36 f-rel el nem számolt, azt a kir. kincstár, illetve a minisztérium rendelkezésére nem bocsátotta, hanem magának tartva meg, elsikkasztotta. E tényállás alapján nyomatékos gyanú merült fel arra, hogy Dréhr Imrének a magatartása a Btk. 462. §-ába ütköző és a szakasz 2. bekezdése szerint minősülő hivatali sikkasztás bűntettének tény elemeit meríti ki. II. A megkeresés szerint nyomatékos gyanú merült fel arra, hogy Dréhr Imre a budapesti I—III. ker. kir. járásbíróság előtt P. I. 27.943/1931. szám alatt 200 P és jár. iránt folyamatba tett polgári perben annak lényeges körülményére nézve 1931. évi december hó 11. napján hamis vallomást tett és azt esküvel megerősítette, ami által a Btk. 215. §-ába ütköző és ezen szakasz szerint minősülő hamis tanuzás bűntettét követte el. Ebben a perben ugyanis, melyet ellene Halász Lajos bankár engedményese, dr. Hertz Lajos budapesti ügyvéd indított, azt vallotta, hogy Halász Lajossal üzleti összeköttetésben nem volt, tőle kölcsönt nem kapott, neki nem tartozik. Ez a vallomása azért látszik hamisnak, mert Halász Lajos bankár könyvei szerint Dréhr Imre két éven át üzleti összeköttetésben állott Halász Lajossal s e könyvek szerint Dréhr tartozásainak összege a 90.000 P-t meghaladta. Halász vallomása szerint erre a tartozására Dréhr Imre 35.000 P körüli összeget vissza is fizetett. Adat van arra is, hogy bizonyos összegeket Halász Lajos bankártól Dréhr Imre titkára, dr. Vida Béla átvett állítólag Dréhr Imre részére. Dréhr Imre a mentelmi bizottság előtt azt adta elő, hogy ő nem tartozott Halász Lajosnak, de az tönkremenvén, annak könyörületből többször adott különböző összegeket. 0 a polgári perben a valóságnak megfelelő esküt tett. A megkeresést zaklatásnak látja. A polgári per irataiból s a nyomozás irataiból annyi kétségtelenül megállapíthatónak látszik, hogy az engedményezés és a perlés előtt már csaknem három évvel Halász Lajos könyveibe az volt bevezetve, hogy Dréhr Imrének tartozása nincs, illetve kiegyenlíttetett, másrészt a per során eskü alatti tanúvallomással bizonyítást nyert, hogy Halász Lajos az engedményezés és perlés előtt már fél-