Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.

Irományszámok - 1931-329. Törvényjavaslat a bélyegek védelméről és a tiltott postai szállítás büntetéséről

329. szám. 153 kerülésétől is meg kell oltalmazni; a postajegyek hamisítását tiltó rendelkezést viszont kiegészíti az utánzott postajegy nem bérmentesítési célra történő utánzásának és ily célú forgalombahozásának tilalmával. Ezenfelül az új törvény szükségesnek látta a büntetési tételek mérsékelt emelését is. Még egy későbbi törvény, a Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról szóló 1921 : LII. t.-c. 18. §-a egészíti ki az 1897 : XXXVII. t.-c. 1. §-ának második bekezdését akként, hogy az is a bélyeghamisítás vétségét követi el, aki postabélyegen a korábbi értéktelenítés nyomait újabbi értéktelenítés jelével leplezi. A nemzetközi postai forgalom jelentőségének növekedése és szervezetének kiépülése több irányban a büntetőjogi védelem fejlesztését tette szükségessé. Erre vonatkozólag a magyar állam a Londonban, 1929. évi június hó 28-án kelt és az 1930 : XXXVIII. törvénycikkbe iktatott Egyetemes Postaszerződés 80. cikkében a következő kötelezettségeket vállalta el: «A szerződő országok kötelezik magukat arra, hogy a szükséges intézkedéseket megteszik, vagy törvényhozásuknál ilyeneket javaslatba hoznak abból a célból, hogy a) megtorolják úgy a nemzetközi válaszdíj szelvényeknek hamisítását és csalárd használatát, mint pedig utánzott vagy már használt postabélyegeknek, úgyszintén bérmentesítőgépek vagy bélyegzők utánzott vagy már használt lenyomatainak a küldemények bérmentesítésére való csalárd felhasználását ; b) megtiltsák és megtorolják az utánzott vagy hamisított postaszolgálati jelzőcéduláknak és betüzőknek gyártásával, eladásával, vételre kínálásával vagy szétosztásával űzött csalárd ténykedéseket, amennyiben a hamisítás vagy utánzás a csatlakozó államok bármelyikének igazgatása által kibocsátott postai jelzőcédulákkal vagy betüzőkkel összetéveszthető ; c) megbüntessék a postai igazolójegyek gyártásával vagy forgalomba helyezésével elkövetett csalárd ténykedést, úgyszintén eme jegyek csalárd használatát ; d) megakadályozzák és adott esetben megbüntessék ópiumnak, morfiumnak, kokainnak és más bódítószereknek postaküldeményekben való elhelyezését, hacsak az.ezekben való elhelyezést az egyesület szerződése és egyezményei kifejezetten meg nem engedik.» A fentebbi d) pontban vállalt kötelezettségnek Magyarország már eleget tett, amikor a Genfben, 1925. évi február hó 19-én kötött Nemzetközi ópiumegyezmény becikkelyezéséről szóló 1930: XXXVII. törvénycikk 3. §-ában a bódítószereknek mindennemű szállítását hatósági engedélyhez kötötte, s ebbeli rendelkezéseinek megszegését vétségi büntetés alá helyezte. Még mindig fennáll azonban annak szüksége, hogy a nemzetközi egyezményben foglaltaknak megfelelően büntetőtörvényeinket kiegészítsük. Nemzetközi jellegű érdekek követelményeként az idevágó törvényeink szövegének minden kétséget és ingadozást kizáró módon magában kell foglalniok mindazt, amiről az ismertetett nemzetközi egyezmény szövege említést tesz. A nemzetközi egyezménynek megfelelő s az eddigieket kiegészítő büntetőrendelkezéseknek megalkotásával kapcsolatban azonban célszerűnek mutatkozott a vonatkozó joganyagot egységes törvényes szerkezetbe foglalni össze. Ekként a jogalkalmazó a büntetőjognak ezt a különleges jellegű és élesen elhatárolt részét áttekinthető módon szövegezett egyetlen törvényben találhatja meg és nem kell azt különböző törvénycikkek elaprózott rendelkezéseiből fáradságosan összekeresni. Az új törvény egyúttal igyekszik mindazokat a kérdéseket megoldani, amelyeket a régi rendelkezéseknek gyakorlati alkalmazása felvetett. így különösen azt, hogy a bélyeg és a postajegy fogalmai milyen kört zárnak magukban, ami a Képv. iromány. 1931—1936. V. kötet. 20