Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-209. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1930. évi XIV. egyetemes Értekezletén elfogadott ajánlásokról és egyezménytervezetekről

34 209. szám. a) azokat az üzemeket, amelyekben kizárólag a munkaadó családjának tagjai vannak foglalkoztatva ; b) azokat a közigazgatási hivatalokat, amelyeknél az alkalmazott személyzet közhatalom közegeként működik ; c) azokat a munkavállalókat, akik vezető vagy bizalmi állást töltenek be ; d) az utazókat és képviselőket, annyiban, amennyiben munkájukat az üzemen kívül végzik. 2. cikk. Ezen egyezmény értelmében munkaidőnek azt az időt kell tekinteni, amely idő alatt a munkavállaló a munkaadó rendelkezésére áll ; nem számítható be ezen időbe a pihenésre szánt idő, amely alatt a munkavállaló nem áll a munkaadó rendelkezésére. 3. cikk. A jelen egyezmény hatálya alatt álló munkavállalók munkaideje, amennyiben az alábbi cikkek másként nem rendelkeznek, heti negyvennyolc órát és napi nyolc órát meg nem haladhat. 4. cikk. A munkaidőnek a 3. cikkben szabályozott heti tartama oly módon osztható fel, hogy a napi munkaidőtartam tíz órát ne haladjon meg. ő. cikk. 1. A munkának általános megszakítása esetében, amelyet aj helyi ünnepek, b) üzemzavar vagy erőhatalom (az üzemi berendezést ért baleset, a hajtóerő, világítás, fűtés vagy vízellátás megakadása, elemi csapások) okoztak, a napi munkaidőt az elveszett munkaórák pótlása címén a következő feltételek megtartásával meg lehet hosszabbítani : a) az elveszett munkaórák pótlását egy évben harmincnál több napra kiterjedően nem lehet engedélyezni és a pótlást megfelelő időszakon belül kell végrehajtani ; b) a napi munkaidő meghosszabbítása egy órát meg nem haladhat ; c) a napi munkaidő tíz órát meg nem haladhat. 2. A munka általános megszakításának természetéről, okáról, idejéről, az elveszett munkaórák számáról és a munkaidő beosztásának ideiglenes változtatásáról az illetékes hatóságot értesíteni kell. 6. cikk. Oly kivételes esetekben, amikor a munka elvégzésének körülményei miatt a 3. és 4. cikk rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, hatósági rendelet megengedheti a munkaidőnek a hétnél hosszabb időszakra való felosztását is azzal a föltétellel, hogy az ebbe az időszakba eső hetek száma alapján kiszámított átlagos munkaidőtartam nem halad meg heti negyvennyolc órát és a napi munkaidő semmiesetre sem halad meg tíz órát. 7. cikk. Hatósági rendeletek 1. állandó kivételeket állapíthatnak meg : a) a munkavállalók bizonyos oly csoportjaira nézve, amelyeknek munkája a munka természetéből kifolyólag megszakításokkal jár, mint a kapusokra, az üzlethelyiségek és raktárak őrzése és karbantartása céljából alkalmazott munkavállalókra nézve ; b) azokra a csoportokra nézve, amelyek közvetlenül olyan előkészítő vagy kiegészítő munkát végeznek, amelyet szükségképpen a vállalat egyéb munkavállalóira megszabott munkaidőn túl kell végezni ; c) boltokra vagy más üzemekre nézve, ha a munka természete, a lakosság száma vagy az alkalmazottak száma lehetetlenné teszi a 3. és 4. cikkben megállapított munkaidő betartását ; 2. időleges kivételeket állapíthatnák meg a következő esetekre nézve : a) bekövetkezett vagy fenyegető üzemi baleset, erőhatalom esetében, vagy a gépeken és üzemi berendezésen végzendő halaszthatatlan munkálatok esetében, de kizárólag csak abban a mértékben, aminőben az üzem rendes működését akadályozó komoly zavarok megelőzésére szükséges ;