Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-209. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1930. évi XIV. egyetemes Értekezletén elfogadott ajánlásokról és egyezménytervezetekről

22 209. szám. c) minden munka vagy szolgálat, amelynek elvégzését bírói ítélettel történt marasztalás folyamányaként kívánják valakitől, azzal a feltétellel, hogy ezt a munkát, vagy szolgálatot hatósági felügyelet és ellenőrzés mellett kell végrehajtani és az említett egyént nem szabad magánszemélyeknek, magánegyesületeknek vagy jogi személyeknek átadni vagy rendelkezésük alá bocsátani ; d) minden munka vagy szolgálat, amely erőhatalom esetében, nevezetesen háború esetében, elemi csapások bekövetkezése vagy fenyegetése esetében, így tűzvész, áradás., éhínség, földrengés, embereket és állatokat pusztító ragályos betegség esetében, vadállatok, ártalmas rovarok vagy a terményeket pusztító élősdiek tömeges jelentkezése esetében, vagy általában oly körülmények között, követeKetik, amelyek a lakosságnak vagy a lakosság egy részének életét vagy rendes életföltételeit károsítják vagy veszélyeztetik. e) A kisebb községi közmunkák, amelyeket a közösség közvetlen érdekében a közösség tagjai végeznek ; amely munkákat éppen ezért a közösség tagjaira háruló rendes közpolgári köt élez ettségekül lehet tekinteni, azzal a föltétellel, hogy magának a lakosságnak vagy közvetlen képviselőinek joguk legyen nyilatkozni ezen munkák szükségességére nézve. 3. cikk. A jelen egyezmény értelmében az «illetékes hatóság» kifejezés jelenti mind a központi állami hatóságot, mind az érdekelt terület legfelsőbb központi hatóságát. 4. cikk. Az illetékes hatóságok kényszermunkát vagy kötelező munkát magánszemélyek, magánegyesületek vagy jogi személyek javára el nem rendelhetnek. Ha ilyen magánszemélyek, egyesületek vagy jogi személyek javára elrendelt kényszermunka vagy kötelező munka még abban az időben is fennállana, amikor a Nemzetek Szövetségének Főtitkára a jelen egyezmények valamelyik Tag által történt ratifikálását feljegyzi, ennek a Tagnak kötelessége, hogy attól a naptól kezdve, amikor a jelen egyezmény ő reá nézve hatályba lép, teljesen megszüntesse az ilyen kényszermunkát vagy kötelező munkát. 5. cikk. Magánszemélyeknek, magánegyesületeknek, vagy jogi személyeknek adott kedvezmények nem foglalhatják magukban a kényszermunka vagy kötelező munka bármilyen elrendelését abból a célból, hogy az ezen magánszemélyek, magánegyesületek vagy jogi személyek használatára szolgáló, vagy kereskedelmük tárgyát alkotó készítményeket ilyen módon állítsanak elő vagy gyűjtsenek össze. Amennyiben olyan határozmányokat tartalmazó engedélyek volnának hatályban, amelyek szerint ilyen kényszermunkát, vagy kötelező munkát be lehet vezetni, ezeket a határozmányokat mihelyt lehetséges, vissza kell vonni abból a célból, hogy a jelen egyezmény első cikkének elég legyen téve. 6. cikk. A közigazgatás közegeinek, még ha kötelességük is, hogy a gondjaikra bízott lakosságot valamilyen munka vállalására buzdítsák, nem szabad sem az összlakosságra, sem egyes személyekre kényszert gyakorolni a végből, hogy magánszemélyek, magánegyesületek vagy jogi személyek részére dolgozzanak. 7. cikk. Olyan főnökök, akik nem teljesítenek közigazgatási szolgálatot, kényszermunkát vagy kötelező munkát nem vehetnek igénybe. Közigazgatási szolgáltatot teljesítő főnökök, az illetékes hatóság kifejezett felhatalmazásával a jelen egyezmény 10. cikkében foglalt feltételek betartása mellett kényszermunkát vagy kötelező munkát igénybe vehetnek. Azok a főnökök, akik ilyeneknek jogszerűen el vannak ismerve és más módon nem kapnak megfelelő ellenszolgáltatást, személyes szolgálatokat igénybe vehetnek, amennyiben ezek kellően szabályozva vannak és a visszaélések megakadályozására szükséges intézkedéseket foganatosították.