Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-209. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1930. évi XIV. egyetemes Értekezletén elfogadott ajánlásokról és egyezménytervezetekről

209. szám. 23 8. cikk. A kényszermunka vagy kötelező munka igénybevételére adott minden felhatalmazásért az illető terület legfelsőbb polgári hatóságát terheli a felelősség. Ez a hatóság azonban felruházhatja a legfelsőbb helyi hatóságot a kényszermunka vagy kötelező munka elrendelésének jogával abban az esetben, ha a munkálatok következtében a munkások nem távolíttatnak el lakóhelyükről. Ez a hatóság felruházhatja a helyi legfelsőbb hatóságot a jelen egyezmény 23. cikkében meghatározott időtartamra és az ott körülírt feltételek mellett oly kényszermunka vagy kötelező munka elrendelésére is, amelynek elvégzése céljából a munkásoknak el kell távozniok szokásos lakóhelyükről, ha ez a közigazgatási tisztviselők hivatalos útjainak vagy a közigazgatási javak szállításának megkönnyítése végett történik. 9. cikk. Amennyiben a jelen egyezmény 10. cikke másként nem rendelkezik, a kényszermunka vagy kötelező munka elrendelésére jogosult hatóság a munka ezen nemének alkalmazásbavételét csak akkor engedheti meg, ha előbb meggyőződött arról, a) hogy a végrehajtandó szolgálat, vagy munka az annak elvégzésére felszólított közösség közvetlen és fontos érdekét szolgálja; b) hogy ezen szolgálat vagy munka elvégzése azonnal szükséges, vagy szükségessége küszöbön áll ; c) hogy annak ellenére, hogy a felajánlott munkabérek és egyéb munkafeltételek legalább is egyenlő értékűek voltak azokkal, amelyek az illető területen hasonló munkáért vagy szolgálatért szokásosak, lehetetlen volt a szolgálat vagy munka elvégzésére önkéntes munkaerőt szerezni és d) hogy tekintetbe véve a rendelkezésre álló munkaerőt és ennek alkalmasságát a kérdéses munka elvégzésére, a szolgálat vagy munka nem jelent túl nagy megterhelést a jelenlegi lakosságra nézve. 10. cikk. Az adó címén elrendelt, vagy a közigazgatási szolgálatot teljesítő főnökök által közmunkák elvégzésének céljára igém'be vett kényszermunkát vagy kötelező munkát fokozatosan meg kell szüntetni. Megszüntetéséig is, amennyiben a kényszermunkát vagy kötelező munkát adó címén rendelik el, vagy a közigazgatási szolgálatot teljesítő főnökök közmunkák elvégzésének céljára veszik igénybe, az érdekelt hatóságoknak előzetesen meg kell győződniök arról, a) hogy a végrehajtandó szolgálat vagy munka az annak elvégzésére felszólított közösség közvetlen és fontos érdekét szolgálja ; b) hogy ezen szolgálat vagy munka elvégzése azonnal szükséges, vagy szükségessége küszöbön áll ; c) hogy tekintetbe véve a rendelkezésre álló munkaerőt és annak a munka elvégzésére való alkalmasságát, a szolgálat vagy munka nem jelent túl nagy megterhelést a jelenlegi lakosságra nézve ; d) hogy ezen munka vagy szolgálat elvégzése nem fogja a lakosságot szokásos lakóhelye elhagyására kötelezni ; e) hogy ezen munka vagy szolgálat elvégzését a vallás, a társadalmi élet és a földművelés igényeinek érvényesítésével fogják irányítani. 11. cikk. Csak a férfinemhez tartozó, fejlett, munkaképes, 18 évesnél fiatalabbaknak és 45 évesnél idősebbeknek nem tekinthető egyéneket lehet kényszermunkára vagy kötelező munkára behívni. A jelen egyezmény 10. cikkében említett munkanemek kivételével a következő megszorításokat és feltételeket kell figyelembe venni ;