Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-209. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1930. évi XIV. egyetemes Értekezletén elfogadott ajánlásokról és egyezménytervezetekről

209. szám. 19 209. szám A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1930. évi XIV. egyetemes Értekezletén elfogadott ajánlásokról és egyezménytervezetekről. (Előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadatott a képviselőház közgazdasági és közlekedésügyi, valamint társadalompolitikai bizottságának.) Az 1930. évben Genfben tartott XIV. nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet a következő egyezménytervezeteket és ajánlásokat fogadta el : 1. egyezménytervezet a kényszermunka vagy kötelező munka tárgyában ; 2. ajánlás a munkára való közvetett kötelezés tárgyában ; 3. ajánlás a kényszermunka vagy kötelező munka szabályozása tárgyában ; 4. egyezménytervezet a kereskedelem és az irodák munkaidejének szabályozásáról ; 5. ajánlás a szállodák, vendéglők és hasonló üzemek munkaidejének szabályozása tárgyában ; 6. ajánlás a színházak és egyéb szórakozóhelyek munkaidejének szabályozása tárgyában ; 7. ajánlás a betegek, gyengélkedők, szegénysorsúak, elmebetegek gyógykezelésével vagy elhelyezésével foglalkozó üzemek munkaidejének szabályozása tárgyában. Az 1. alatt említett egyezménytervezet, továbbá a 2. és 3. alatt említett két ajánlás a kényszermunkára, illetőleg a kötelező munkára vonatkozik. Minthogy Magyarországon a kényszermunka vagy kötelező munka semminő formában sem áll fenn, Magyarország ebben a kérdésben nincs érdekelve és így az idézett egyezménytervezet és ajánlások előkészítésének munkálataiban a m. kir. kormány nem is vett részt. Felmerült ugyan a gondolat, hogy az egyezménytervezet a benne kifejezésre juttatott általános emberiességi szempontoknál fogva azokra az államokra nézve sem lehet közömbös, amely államok gyarmatokkal nem rendelkeznek és így a kényszermunka vagy kötelező munka területükön nem áll fenn és hogy ezeket az elveket az államok az egyezmény ratifikálásával egyöntetűen ismerjék el. Ez az elgondolás sem indíthatta azonban a kormányt ara, hogy az egyezmény megerősítését 3*