Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.
Irományszámok - 1931-209. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1930. évi XIV. egyetemes Értekezletén elfogadott ajánlásokról és egyezménytervezetekről
20 209. szám. hozza javaslatba. Abban az esetben ugyanis, ha az egyezményt megerősít enők, a 23. és 25. cikkben foglalt rendelkezések folytán megfelelő új jogszabályokat kellene alkotni az egyezmény határozmányainak végrehajtása végett. Már pedig nem volna indokolt, hogy Magyarország jogszabályokat alkosson olyan viszonyok szabályozására, amelyek itt elő nem fordulnak és amelyeknek így alkalmazási köre nem lenne. Ezenfelül a jelenlegi súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetben nem volna kívánatos a törvényhozást olyan elméleti jelentőségű kérdésekkel foglalkoztatni, amelyek magyar szempontból gyakorlati jelentőséggel nem bírnak. Mindezek alapján s egyszersmind azért is, mert az említett egyezmény megerősítése részünkről csak oly időpontban nyerhetne helyt, amikor az egyezménytervezetet a gyarmatokkal rendelkező államok már ratifikálták, eddigelé pedig az egyezményt csak Nagy-Britannia, az ír Szabad Állam és Libéria erősítették meg, kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék az 1. pontban említett egyezménytervezet, valamint a 2. és 3. pontban említett ajánlások határozmányait, illetőleg tartalmát tudomásul venni és az egyezménytervezet, valamint a két ajánlás tekintetében a további intézkedést mellőzni. Ez természetesen nem lenne akadálya annak, hogy utóbb, amikor az egyezményt a gyarmatokkal rendelkező őszes államok, sőt ezeken felül a gyarmatokkal nem rendelkező egyes államok is megerősítették, annak részünkről leendő esetleges megerősítését szükség esetén a kormány újból napirendre tűzze. A fentebb 4. alatt említett egyezménytervezet a kereskedelem és az irodák munkaidejének szabályozásáról szól. Ez a kérdés a legszorosabban összefügg az iparban alkalmazottak munkaideje kérdésének szabályozásával. A munkaidőről szóló törvénytervezet jelenleg előkészítés alatt áll. Ennek a törvénytervezetnek keretében kell szabályozni a kereskedelem és a kereskedelmi irodák munkaidejének kérdését is azoknál az összefüggéseknél fogva, amelyek az ipar és kereskedelem között fennállanak. Azt, hogy a tervbevett szabályozás mily mértékben alkalmazkodhatik a szóban levő egyezménytervezet kereteihez, még nem lehet megállapítani. Valószínű, hogy bizonyos vonatkozásokban -— legalább átmenetileg, — a nyolc órai munkaidő alól az egyezménytervezetben megállapított kereteken túlmenő kivételek megállapítása válik majd szükségessé. Ez alkalommal tehát nem köthetjük magunkat az egyezménytervezetben megállapított keretekhez. Ugyanezt az álláspontot kell elfoglalnunk a fentebb 5., 6. és 7. alatt említett ajánlásokkal szemben is, amelyek a 4. pont alatti egyezménytervezettel kapcsolatosak. Ennélfogva arra kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék a fentebb 4. alatt említett egyezménytervezet, valamint az 5., 6. és 7. alatt említett ajánlások tartalmát tudomásul venni és azok tekintetében a további intézkedést mellőzni. Budapest, 1932. évi május hó 4-én. Kenéz Béla s. k., m. kir. kereskedelemügyi miniszter.
