Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 295 csak a beadványok ügyvédi ellenjegyzésére szorítkozhatik. Ez a rendelkezés tehát lehetővé tette, hogy az ügyvédek az országgyűlési tagság tartama alatt is feleik érdekében a közigazgatási hatóságoknál eljárjanak és csak a miniszterekkel való személyes érintkezést tiltotta el. Ez a tilalom azonban nem érvényesült, minthogy az ingyenes közbenjárásnak a törvény értelmében nincs is szankciója, de az ellenszolgáltatásért való közbenjárást is igen nehéz ellenőrizni. Ügyvéd ellen összeférhetetlenségi bejelentés a Zeller Árpád által közzétett adatok szerint (Az országgyűlési képviselők összeférhetlenségéről, 257. 1.) csak egy volt és az is eredménytelen maradt. Az kétségtelen, hogy az ügyvédi kar képviselői az országgyűlésen ma is nagyon értékes működést fejtenek ki és így egyáltalában nem indokolt, hogy őket az országgyűlésből kizárjuk, vagy részvételüket korlátozzuk. Annál kevésbé volna ilyen rendelkezés indokolt, mert,a magyar országgyűlésen az ügyvédek száma különösen egyik-másik nyugati állam parlamentjéhez viszonyítva nem túlságos s a régebbi magyar országgyűlésekkel szemben csökkenést mutat. De az is kétségtelen, hogy jelentkeznek visszásságok, amelyeknek megelőzésére és kiküszöbölésére törekednünk kell. Az kétségtelen, hogy a képviselő-ügyvéd kartársaival szemben előnyös helyzetben van. Elsősorban is védi a mentelmi jog, aminek következtében szabadabban léphet fel. Másodsorban országgyűlési tagsága neki olyan tekintélyt biztosít, amelyet ügyfelei érdekében esetleg érvényesíteni törekszik. Harmadszor az ügyvédi klientela elvonhatja törvényhozói hivatása pontos teljesítésétől és az ügyvédi gyakorlat minél gyümölcsözőbb kiterjesztésére fog törekedni. Végre még törvényhozói függetlenségét is befolyásolhatja az, hogy a kormáhyhatóságoknál való eljárásainak sikere érdekében a kormánnyal lehetőleg jó viszonyt tart fenn. Természetesen nem lehet állítani, hogy ezek a hátrányos következmények feltétlenül eloállanak. De még ha nem is állanak elő, ez nem tudja megszüntetni a közönségben azt a hitet, hogy bizonyos ügyekben tanácsos valamelyik képviselőt kérni fel ügyvédül és ez neki máris előnyös helyzetet biztosít kartársaival szemben. A bajt kiküszöbölni nagyon nehéz, de igyekeznünk kell ellensúlyozni. E célból a 8. §. az ügyvédi érdekből az országgyűlésen való felszólalást tiltja el; a 9. '§. kimondja, hogy az ügyvédi hivatásukban-eljáró képviselőket a tárgyalás rendjének fenntartása érdekében szükséges intézkedésekkel szemben a mentelmi jog védelme nem illeti meg. A jelen §. pedig az ügyvédeknek a közigazgatási hatóságok előtt való eljárását korlátozza. A közigazgatási hatóságok előtt ugyanis nincs ügyvédi kényszer, a felek tehát beadványaikat ügyvédi ellenjegyzés nélkül is előterjeszthetik. Ha valaki mégis súlyt helyez az ügyvédi ellenjegyzésre, forduljon ebből a célból olyan ügyvédhez, aki nem képviselő ; ha pedig ügyvéd-képviselőt vesz igénybe, mondjon le arról, hogy az ügyvéd-képviselő az ügyében készített beadványt ellenjegyezze és hogy az ügyben a közigazgatási hatóságnál eljárjon. De mindenesetre meg kell szüntetni azt a látszatot, hogy a képviselő a közigazgatási hatóságokra akár csak nevének ellenjegyzése útján is befolyást gyakorolhasson. A 19. §. (3) bekezdése megengedi az országgyűlési tagoknak, ha egyszersmind ügyvédek, hogy feleiket bíróságok előtt bármely ügyben, valamint közigazgatási hatóságok előtt is olyan ügyekben képviseljék, amely ügyek hivatalból vagy jogorvoslat esetében a rendes bírósághoz mennek át vagy amelyekben a közigazgatási bírósághoz van helye pariasznak. Feltehető ugyanis, hogy az utóbb említett közigazgatási ügyekben az országgyűlési tag közbenjárása nem fog az ügy érdemére indokolatlan befolyást gyakorolni, minthogy a rendelkezésre álló bírói út a befolyás következményeit úgyis kiküszöbölné. Ellenben azokban a közigazgatási ügyekben,
