Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

272 185. szám. 3. hivatali állását az országgyűlési tagság tartama alatt is megtarthatja, de az állást el nem láthatja, hanem szabadságon van, 4. hivatali állását az országgyűlési tagság tartama alatt megtarthatja és el is láthatja. A legszigorúbb álláspontot (abszolút választhatatlanság) Románia és Görögország képviseli. A képviselők és szenátorok választásáról szóló román törvény (Monitorul Official 1926 március 21-iki 71. száma) 30. cikke szerint az állami költségvetés terhére javadalmazott személyt az országgyűlés tagjává általában csak akkor lehet megválasztani, ha a választókerületi gyűlés egybehívása előtt legalább öt nappal lemondott hivataláról; az e célból való lemondást hivatalból elfogadottnak kell tekinteni és a lemondottat újból kinevezni csak a törvények értelmében lehet. Az 1927. évi görög alkotmány 40. §-a szerint köztisztviselőt képviselőségre csak akkor lehet jelölni, ha a jelölés előtt írásban lemondott állásáról; a lemondott a választástól számított hat hó előtt nem térhet vissza a közszolgálatba, tisztek pedig sohasem. A többi állam általában megengedi tisztviselőknek országgyűlési taggá választását és a választást legfeljebb a tisztviselők bizonyos csoportjaira tiltja el (relatív választhatatlanság). Ezek közé az államok közé tartozik elsősorban Anglia, ahol Anna királynőnek 1707. évi és elvileg mind a mai napig érvényben lévő törvénye szerint egyenkint felsorolt régi tisztségeknek és bizonyos kivételekkel az ú. n. új tisztségeknek a viselőit nem lehet országgyűlési képviselővé megválasztani. De ilyen példák az újabb alkotmányokban is találhatók. így például az 1920. évi cseh-szlovák alkotmány 20. §-a szerint járási és kerületi főnökök.nem választhatók a nemzetgyűlés tagjaivá. Az 1921. évi jugoszláv alkotmány 73. cikke szerint a közhatalmat gyakorló tisztviselőket területi illetőségük választókerületében nem lehet megválasztani. Az 1928. évi guatemalai alkotmány 50. cikke szerint az elsőfokú bírónak, a politikai főnöknek, a katonai parancsnoknak, stb. képviselővé választása érvénytelen funkciójának választói körzetében. Még szigorúbb rendelkezésttartalmaz a görög alkotmány 40. §-a, amely szerint közhivatalnokokat és katonai személyeket nem lehet képviselővé jelölni oly területen, amelyen a választás előtt három éven belül működtek. Az 1921. évi jugoszláv alkotmány 73. cikke szerint rendőrségi, pénzügyi, erdészeti, valamint földbirtokreformot végrehajtó tisztviselőt nemzetgyűlési képviselővé csak akkor lehet jelölni, ha a választás kiírása előtt egy évvel tisztviselői minősége megszűnt. A román és görög államon kívül az alkotmányok általában megengedik, hogy a közalkalmazottak az országgyűlés tagjai legyenek, azonban a köztisztséget az országgyűlési tagsággal nagyobbrészt összeférhetetlennek nyilvánítják ; az országgyűlés tagjává választott személy eddigi köz alkalmazása tehát vagy magától megszűnik, vagy azt az országgyűlés tagja rövidesen megszüntetni köteles. Az államoknak ebbe a második csoportjába tartoznak : Franciaország (az 1928 december 30-iki költségvetési törvény 88. §-ának II. pontja), Belgium (1931 augusztus 6-iki összeférhetetlenségi törvény 1. §-a), Észtország (1920. évi alkotmány 38. §-a), Albánia (1928. évi alkotmány 21. §-a), Amerikai Egyesült-Államok (1787. évi alkotmány I. cikk 6. rész), Guatemala (1928. évi alkotmány 50. cikke), Lengyelország (1921. évi alkotmány 17. cikke), Lettország (házszabályok 8. és 9. §-a), Svájc (1874. évi alkotmány 77. cikke), Törökország (1924. évi alkotmány 23. §-a), Spanyolország, Luxemburg, stb. Természetesen a felsorolt államok az általános szabály alól engednek kivételeket, Egyrészt némely állam, például Guatemala — mint fentebb láttuk — bizonyos