Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

185. szám. 273 tisztviselői csoportok választását teljesen eltiltja. Másrészt egyes államok más csoportokat az összeférhetetlenség szabálya alól teljesen kivesznek; ilyen kivételek vannak a miniszterek, államtitkárok, egyetemi tanárok, de néha más köztisztviselők javára is Franciaországban, Belgiumban, Albániában, Guatemalában, Lengyelországban, Lettországban. Ezekben az államokban tehát az említett tisztviselők hivatali állásukat az országgyűlési tagság tartama alatt is megtarthatják és elláthatják. Ugyanilyen természetű kivételeket engedtek az első csoportba tartozó államok közül Románia, a harmadik csoportba tartozók közül pedig Csehszlovákia és Jugoszlávia. A harmadik csoportba azok az államok tartoznak, amelyek megengedik, hogy az országgyűlés tagja korábbi közszolgálati alkalmazását a tagság tartama alatt is megtartsa. Ilyen állam Anglia, Németország (1919. évi alkotmány 39. cikk), Ausztria, Cseh-Szlovákia (1920. évi alkotmány 20. §.), Svédország, Dánia, Norvégia, Hollandia, Franciaország, Jugoszlávia, Lichtenstein, Olaszország, stb. Természetesen ennél a csoportnál is vannak kivételek,' mégpedig több irányban. Elsősorban egyes tisztviselői csoportok megválasztása teljesen el lehet tiltva. (Anglia, Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia), másodsorban bizonyos' csoportokra (bírák, számvevőszéki tisztviselők) összeférhetetlenség lehet megállapítva (Németország, Ausztria, stb.). A harmadik csoportba tartozó államok az országgyűlési taggá megválasztott közalkalmazottak részére rendszerint szabadságidőt engednek, de van eset arra is, hogy a tisztviselők vagy általában, vagy egyes tisztviselők állásukat a tagság tartama alatt is betölthetik (Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia). Ebben az esetben a közszolgálati összeférhetetlenség teljesen hiányzik (negyedik típus). Magyarország az országgyűlés főrendiházára, illetőleg felsőházára nézve mindig a negyedik megoldást tette magáévá. Az 1885 : VII. t.-c. 6. §-a szerint az, hogy valaki akár a véderő kötelékében, akár valamely polgári hivatalban vagy méltóságban szolgál, nem akadály abban, hogy a főrendiháznak akár örökös, akár élethossziglan kinevezett tagja lehessen. Az 1926 : XXII. t.-c. 3. §-a szerint pedig polgári hivatalban vagy méltóságban, továbbá a honvédelmi vagy közbiztonsági szervezetek körében' teljesített tényleges szolgálat a felsőházi tagság elnyerésének nem akadálya. Mindkét törvény felsorol bizonyos tisztségeket, amelyek viselői állásuknál fogva tagjai ennek a Háznak, — de azonfelül minden közszolgálati alkalmazott részére általában lehetővé teszik a tagság elnyerését. Kivétel eddigi jogunkban csak kettő volt, úgymint 1., az állami legfőbb számvevőszék tagjaira, akik az 1870 : XVIII. t.-c. 4. §-a szerint az országgyűlés egyik Házának sem lehetnek a tagjai, továbbá 2., a törvényhatóságok választása alapján az 1926 : XXII. t.-c. 18. §-a szerint nem lehetnek a felsőház tagjai: az illető törvényhatóság főispánja (főpolgármestere, kormánybiztosa), a törvényhatóság területén működő törvényhatósági és községi tisztviselők, továbbá azok az állami tisztviselők, akik a közigazgatási bizottságnak hivatalból tagjai. Az első kivétel a felsőházi taggá válást nem zárja ki, csak Összeférhetetlenséget okoz, a második a megválaszt hatóságot zárja ki, de csak egy törvényhatóság részéről. Amíg az országgyűlés főrendi-, majd felsőházába törvényhozásunk a most említett kisebb jelentőségű kivételekkel a közszolgálatot teljesítőket mindig beengedte, az alsóháznál viszont kezdettől fogva az összeférhetetlenség álláspontjára helyezkedett. Itt figyelmen kívül hagyom a végvidéki kapitányok és tiszttartók, továbbá a harmincadtisztviselők és vámszedők követi tisztségére a XVII. században megállapított tilalmakat (1647 : LXII. és 1649 : XLIV. törvénycikkek). Kétségtelen azonban, hogy összeférhetetlenségi jogunk első kódexe, az 1875 : I. törvénycikk főleg a közszolgálati összeférhetetlenségre vonatkozott. E törvény szerint Képv. iromány. 1931—1936. II. kötet. 35