Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

185. szám. 271 érvényesül s az államok bizonyos engedményeket tesznek a nélkül, hogy az összeférhetetlenséget teljesen mellőznék. Ez az engedmény elsősorban állhat abban, hogy az országgyűlés két Házát az összeférhetetlenség szempontjából megkülönböztetik s az egyikben a tisztviselői összeférhetetlenséget enyhébben kezelik vagy egészen mellőzik. Ezt az eljárást indokolja, hogy a felsőházban való részvétel általában kevesebb munkát is ad és így a tisztviselői foglalkozással jobban összefér. Azonfelül nálunk a felsőházban minden társadalmi érdektagozat intézményesen jut képviselethez,..— tehát a köztisztviselőket és más közszolgálati alkalmazottakat sem szabad abból kizárni. Másodszor az engedmény állhat abban, hogy egyes csoportokra tesznek kivételt, így már szóltam a miniszterek és államtitkárok parlamenti tagságának megengedéséről. Azonfelül több helyen hasonló kivétel van megállapítva az egyetemi tanárok, esetleg múzeumi igazgatók javára, akiket különleges helyzetük vagy tekintélyük teljesen függetlenné tesz és akiknek az országgyűlésen való működése szakszempontból kívánatos lehet. Harmadszor az engedmény abban állhat, hogy a törvény lehetővé teszi a másik foglalkozásra való áttérést. Tehát nem.tiltja el, hogy köztisztviselő vagy más közszolgálati alkalmazott országgyűlési taggá az országgyűlési tag pedig közszolgálati alkalmazottá legyen; hanem megkívánja, hogy az illető a két foglalkozás között bizonyos időn belül válasszon és csak az egyiket tartsa meg. Sőt azt is megengedheti a törvényhozó, hogy az országgyűlési tag hivatali állását a tagság tartama alatt is megtarthassa és csak az állás ellátása alól legyen felmentve vagy hogy a köztisztviselő vagy más közszolgáját! alkalmazott országgyűlési tagságát megtarthassa és csak új választásnak kelljen magát alávetni. Ha végig* tekintünk az egyes államok összeférhetetlenségi törvényhozásán, a felsorolt változatokat jóformán kivétel nélkül alkalmazva találjuk. Az is igen gyakori, hogy ugyanabban az államban különböző időben más-más rendszer érvényesült, sőt arra is van példa, hogy ugyanaz az állam egy időben a különböző rendszereket összevegyítve alkalmazza. Magyarországon szintén a közszolgálati összeférhetetlenség minden, változatára van példa, mégpedig részben különböző időből, részben egy időben is. Ez azt mutat ja; hogy az államok túlnyomó részben nem helyezkednek merev elméleti álláspontra, hanem a gyakorlati igényeknek és a változó irányoknak megfelelően időnkint másként és másként szabályozzák a kérdést. Az egyes államok rendszerint még azt a két kérdést sem szabályozzák egyöntetűen, hogy mennyiben lehet köztisztviselő vagy más közszolgálati alkalmazott országgyűlési tag és viszont országgyűlési tag közszolgálati alkalmazott. Az egyik állam az egyik irányban szigorúbb, a másik a másik irányban. A régebbi jogok inkább a közszolgálati alkalmazottaknak országgyűlési tagsága tekintetében állítottak fel korlátokat, újabban viszont mind nagyobb súlyt helyeznek annak megakadályozására, hogy az országgyűlési tagok közszolgálati alkalmazást fogadhassanak el. A két kérdéscsoportnak ez a megkülönböztetett kezelése szükségessé teszi, hogy mi is külön-külön vizsgáljuk azokat. A 2. és 3. §-oJchoz. Arra nézve, hogy a köztisztviselői vagy más közszolgálati alkalmazott mennyiben lehet az országgyűlés tagja, négyféle megoldás lehetséges. Nevezetesen : 1. az országgyűlés tagjává a közszolgálati alkalmazás tartama alatt egyáltalában nem lehet (választhatatlanság) ; ha tehát országgyűlési tagságot kíván elnyerni, a közszolgálati alkalmazást előzetesen meg kell szüntetnie, 2. az országgyűlés tagjává lehet ugyan, de országgyűlési tagságát csak úgy tarthatja meg, ha a tagság igazolása után a közszolgálati alkalmazást megszünteti,