Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
270 185. szám. Az osszeférés megengedése lerontja a többi állami szerv pártatlanságát és a pártpolitikát átültetheti a bírói székbe, a közhivatalokba, sőt katonai szervezetekbe, ami az államélet bomlását eredményezheti. A pártokra szakadozás bomlasztó hatásával szemben meg kell védeni a hivatalnoki kar egységét és semlegességét, a változó párturalommal szemben a közigazgatás állandóságát, a parlamentáris befolyásokkal szemben a tisztviselői kar függetlenségét. Az összeférhetetlenség mellőzése a közszolgálati alkalmazottak szélesebb rétegeire bomlasztóan is hathat, mert a politikai úton való érvényesülés vágyát ébresztheti fel bennük és azt eredményezheti, hogy a közszolgálati alkalmazottak politikai befolyásokat keresnek hivatali helyzetük javítására. A közszolgálati állás és az országgyűlési képviselőség Összeférhetetlenségét igazolja, hogy úgy a közhivatal, mint a képviselőség általában egész embert kíván, és egy-egy ember átlagos munkaerejét teljesen igénybeveszi. A két tevékenységet egyszerre jól ellátni rendszerint már időben és munkamennyiség szerint is lehetetlenség : az egyszerre ellátás hátrányos következményei mind a két tevékenységi körben a közérdek rovására előbb-utóbb kiütköznek. Viszont lehetnek szempontok, amelyek a közszolgálati összeférhetetlenség mellőzése mellett szólnak. Ekősorban is a közszolgálatban állók a "jogalkalmazás és közigazgatás terén olyan szaktudással és gyakorlattal rendelkezhetnek, amelyet a társadalom többi rétegeinél nem lehet megtalálni és amely a törvényhozás munkájában nagyon előnyösen érvényesülhet. Emberek, akik esetleg évtizedeket töltöttek a törvények alkalmazásában, sok tekintetben másokra! szakavatottabban vehetnek részt a törvények alkotásában. Viszont a törvényhozó testületben kivált egyéneknek más irányú alkalmazása a köszolgálat érdeke lehet. A tisztviselői kar előnyös tulajdonságai közé tartozik továbbá a megfontoltság, az alaposság, a mérséklet, a fegyelmezettség, a tárgyilagos szemlélet, a műveltség, a konstruktív irányzat. A tisztviselői kar tagjai tehát már iskolázott an, értékes •tulajdonságokkal felékesítve foghatnak hozzá a törvényhozói munkához, a tisztviselői karnak az országgyűlésen résztvevő tagjai ezért gyakran az országgyűlésnek értékes elemévé válnak. Azonfelül, ha arra törekszünk, hogy a törvényhozó testületben a nemzet minden fontos és értékes osztálya helyet kaphasson, bizonyos méltánytalanság kizárni éppen a tisztviselői kart, amely az államfenntartó gondolatot képviseli, és amely szaktudásával, hazafiasságával nálunk mindig a nemzet vezető rétege volt. Különösen kis nemzetek nehezen engedhetik meg maguknak azt, hogy a törvényhozás Házából kirekesszék ezt az értékes elemet. Számos állam alkotmányos gyakorlata egyenest megkívánja, hogy a miniszterek és esetleges helyetteseik is az országgyűlés tagjai legyenek. A parlamentáris kormányzat szellemének ugyanis az felel meg a legjobban, ha az országgyűlési többség tagjaiból alakul a kormány, vagy a miniszterek és helyetteseik legalább utólag az országgyűlés tagjai lesznek. Az 1922. évi ir alkotmány 52. cikke az angol alkotmányos gyakorlat hatása alatt kötelezőleg megszabja, hogy a miniszterek a képviselőház tagjai legyenek; igen sok államban azonban legalább a közszolgálati összeférhetetlenség alól ki vannak véve a miniszterek és az államtitkárok. Látjuk tehát, hogy amíg elvileg egyfelől a közszolgálati összeférhetetlenség szigorú keresztülvitele látszik kívánatosnak, másfelől lehetnek szempontok, amelyek viszont az összeférhetetlenség mellőzése mellett szólnak. A legszigorúbb álláspont, amely szerint köztisztviselő vagy más közszolgálati alkalmazott soha sem lehet országgyűlési taggá és az országgyűlési tag viszont nem lehet köztisztviselővé vagy más közszolgálati alkalmazottá, ebben a merevségében általában rendszerint nem
