Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
248 185. szám. bizalmát elnyert egyén helyébe. Ezért az újabb jogszabályok a hivatali összeférhetetlenség szigorítása mellett a gazdagági, érdekeltségi összeférhetetlenség erősebb kiépítésében keresik a megoldást. Természetesen, egyelőre csak keresik, minthogy az orvosszert nehéz megtalálni. És különösen" vigyázni kell, hogy ellenkező végletbe ne essünk és a mellékfoglalkozások túlságos megszorításával ne fejlesszük ki az országgyűlés tagjai közt a tisztán politizáló parlamenter típusát. 26 ) III. Az országgyűlési összeférhetetlenség fejlődése Magyarországon. 1. Az országgyűlés tagjaira az összeférhetetlenség nem volt ismeretlen fogalom a rendi országgyűlések korszakában sem, habár természetesen éppen a rendi összealkotás és az utasítási rendszer akadályozta e fogalom teljes kibontakozását. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy az országgyűlési tagságot már ebben a korban nem jognak, hanem kötelességnek tekintették, amelyet pontosan, lelkiismeretesen be kell tölteni. A törvények hosszú sora (1447 : XLV., 1453 : II., 1458 : XIII., 1495 : XXVI., 1500 : I., 1523 : IX., stb. törvénycikkek) rendelik, hogy minden nemesnek kötelessége az országgyűlésen személyesen megjelenni és a törvényhozásban résztvenni. Az 1492 : CVIII. t.-c. szerint az országgyűlés tagjaira a megnyitás után négy napig kell várni s az országgyűlés végéig meg nem jelenők vagy onnét idő előtt távozók, megállapított kivételekkel büntetés alá esnek, amely az 1498: I. törvénycikk szerint főurakra 800 frt., nemesekre 400 írt. E rendelkezést az 1635 : LXXIX. t.-c. is megerősíti. 27 ) Az országgyűlés működésének függetlenségét nálunk is, mikép Angliában és Franciaországban, elsősorban a király hatalmi befolyásával szemben kellett védeni ; de a figyelem nálunk már ebben a korszakban kiterjedt a más oldalról való jogtalan behatásokra, valamint arra is, hogy az országgyűlés tagja ne folytasson a törvényhozói működést akadályozó foglalkozást, hanem minden idejét a törvényhozói munkának szentelje. Ennek megkönnyítése céljából az 1507 : XII. t.-c. az országgyűlés tartamára általános törvénykezési szüneteket is rendelt. A megyék és városok főtisztviselői azonban tömegesen jelentek meg az országgyűlésen követekként és a kir. ítélőtábla tagjai a rendek ólén ültek. Ez természetes is volt olyan állami és társadalmi rendben, amelyben a közhivatal viselése a nemességnek fenntartott nobile officium volt. Az 1647 : LXII. t.-c. rendeli, hogy a végvidéki kapitányok és tiszttartók őrhelyeiket el ne hagyják és az országgyűlésre se a vármegyék, se mások megbízásából követekül ne menjenek. Az 1649 : XLIV. t.-c. kizárja az országgyűlésből az ügyvédeket, a harmincad-tisztviselőket, vámszedőket és tiltja, hogy az országgyűlés tagjai az országgyűlés tartama alatt bárkitől ajándékot (munera) kapjanak vagy elfogadjanak ; az ez ellen vétőket a becstelenség büntetésében rendeli marasztalni. Az összeférhetetlenségnek ez az első szabályozása a legjobb szándékkal igyekszik az akkor legszembeszökőbb bajokat gyökeresen megszüntetni, de az eredmény nyilván hiányos volt. Ezután az összeférhetetlenség tilalmában inkább némi enyhülést leheti tapasztalni. Az 1655 : LXI. t.-c. megerősíti az 1649 : XLIV. t.-c. hatályát, de már csak azokat az ügyvédeket zárja ki az országgyűlésből, akik követi teendőiket peres feleik érdekében elhanyagolják. Az 1715 : L. t.-c. pedig újra megengedi, hogy a harmincadtisztviselők a távollevő főurak követei lehessenek. Egyébként az 1649. 26 ) E veszélyre utal Weber, id. mű 252. 1. 27 ) Timon Ákos : Magyar alkotmány- és jogtörténet.- 2. kiadás. 589—599.. lapok.
