Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 249 évi törvény hatályban maradt s arra köz jogászaink több mint két évszázadon át mint élő jogra hivatkoztak. 28 ) Az 1649 : XLIV. t.-c. által tiltott ajándék (munus) alatt a rendek nemcsak pénzbeli ajándékot, hanem hivatalt is értettek és azért az 1790. évi országgyűlés kezdetén a követek és részben a főrendek is esküt tettek, hogy a nemzet szabadságának a kárára semminemű jutalmat, adományt, tisztséget, méltóságot, kitüntetést vagy hivatalt sem az országgyűlés tartama alatt, sem annak elmúlása után el nem fogadnak, hacsak nem az országgyűlés, illetőleg a küldő vármegye hozzájárulásával. Az 1790—91. országgyűlés történetírója : Marczali Henrik az eskü hosszadalmas szövegét a francia minta rosszul sikerült másának minősíti, amely Werbőczy népének kacskaringós gondolkozását mutatja. 29 ) Kritikája azonban erősen túlzó és elfogult. A nemzet a törvényhozás szabadságát igyekezett minden befolyás ellen védeni : ennek biztosítására pedig egyszerűen az alkotmányra tett eskü nem lett volna elég. Az eskü szövegében a rendek a törvény hiányos rendelkezéseinek hiteles magyarázatát állapították meg a felmerült visszaélésekre tekintettel minden elismerésre méltó körültekintéssel. Elsősorban figyelemreméltó az a kimerítő felsorolás, amely a király részéről való befolyásolás minden elképzelhető módját összefoglalni igyekszik. Másodsorban jelentős, hogy az eskü az elfogadás tilalmát az országgyűlés utáni időre is kiterjeszti; e tekintetben is bizonyára szomorú tapasztalatok álltak rendelkezészésre. 30 ) Végre annak kijelentése, hogy az országgyűlés, illetőleg a küldő vármegye hozzájárulása az összeférhetetlenséget megszünteti, szintén későbbi rendezés előre vetett fénye. Az első összeférhetetlenségi eset is az említett országgyűlésen merült fel. Eáthonyi Gábor királyi fiskális mint egy távollevő mágnás követe jelent meg az országgyűlésen. Később Ugocsa megye követévé választotta, de lemondását követelte tisztségéről. íváthonyi ezt megtagadta, arra hivatkozva, hogy királyi fiskálisok régebben is voltak megyei követek és hogy ő hivatalában a szent koronát szolgálja. Ráthonyi azután is résztvett az országgyűlésen és feltűnést keltett azzal, hogy a király ellen bátran szólt. 31 ) Minthogy ezen az országgyűlésen magasrangú királyi tisztviselők az ellenzék vezérei közé tartoztak, II. Lipót elrendelte, hogy ezentúl tisztviselők csak az ő hozzájárulásával fogadhatnak el mandátumot. 32 ) Hogy különben ebben az időben a közszolgálati összeférhetetlenség fogalma nem volt ismeretlen, azt mutatja Hajnóczy Józsefnek az országgyűlésről írott tanulmánya, amely a követek tulajdonságairól szóló fejezetben fejtegeti, hogy a nemzet képviseletének szabadnak kell lennie, amely csak a megbízók visszahívásától tart : ennélfogva kívánatos, hogy politikai, pénzügyi hivatalnokok, bírák, még kevésbbé katonák ne legyenek követek. 33 ) Az összeférhetetlenségi eskü gondolata ezután is népszerű maradt. A negyvenes években maguk a megyék eskették meg követeiket ilyen irányban. így Pestmegye 1847. évi október 18-án arra eskette meg követeit, hogy hat év alatt 28 ) Rosenmann : Jus publicum Regni Hungarii. 1791. 175. 1. — Cziráky : Conspectus iuris publici Regni Hungáriáé, 1851. II. k. 41. lap. 28 ) Marczali : Az 1790/91. országgyűlés. I. k. 160—166. lapok. 80 ) Hogy például a pragmatica sanctio elfogadtatása körül érdemeket szerzett egyének milyen királyi jutalmakat kaptak, arra lásd Csekey : A magyar trónöröklési jog. 269. lap. 81 ) Marczali, id. mű. I. k. 386, lap ; II. k. 53. lap. 3a ) Heinrich Marczali : Ungarisches Verfassungsrecht. 87. lap. 33 ) De comitiis Regni Hungáriáé, 1791. 97. 1. Képv. iromány. 1931—1936. II. kötet. §2
