Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-17. A m. kir.minisztérium "a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról" szóló 1931:XXVI. törvénycikk alapján tett, valamint az ország gazdasági és pénzügyi helyzetére tekintettel szükségessé vált egyéb fontosabb rendeletekről
17. szám. 69 Ami az államadósságot illeti: 1924-ben, amikor az általános pénzügyi újjáépítés tervének megvalósítása megkezdődött, a magyar kormánynak (jóvátételi tartozásaitól eltekintve) háborúelőtti adósságok, egyes hadi adósságok és segély (relief) hitelek címén, abban az időben még rendezetlen vagy csak részben rendezett kötelezettségei állottak fenn, amelyek tőkeértéke ma hozzávetőleg 1003 millió pengő. Az újjáépítési kölcsönből jelenleg fennálló rész kötvényeinek névértéke kb. 312 millió pengő. 1924. óta a magyar állam közvetlen hosszúlejáratú tartozásai nem növekedtek. 1930. eleje óta azonban az államadósság a külföldön 1930-ban 87.5 millió értékben kibocsátott kincstári váltókkal és 1931-ben 94.6 millió értékben kibocsátott újabb kincstári jegyekkel növekedett. Ezenfelül a magyar kormány egy 15 millió pengő összegű útépítési kölcsönből 7.2 millió pengőt maga vállalt, míg ez összeg többi részét különböző törvényhatóságok vették igénybe, továbbá 64 millió pengőt rövidlejáratra vett kölcsön, főleg arra, hogy az 1924. év előtt fennállott adósság egy részének törlesztése végett magyar értékpapírokat vásároljon vissza. Végül különböző állami üzemek magyar bankok útján, kb. 61 millió pengőt vettek fel. Ezenfelül az állam szavatosságot vállalt közületek kölcsöneiért, sőt bizonyos esetekben oly magánjellegű kölcsönökért, amelyek a mezőgazdasági termelés és kivitel előmozdítását célozták. E szavatosságok teljes összege megközelítőleg 153 millió pengő. A táblázatból kitűnőleg az állam összes közvetlen külföldi tartozása, nem számítva a most említett 153 milliót, amely az «Egyéb adósok» tételeiben foglaltatik, 1.629 millió pengő, tehát kereken 260 millióval több, mint amekkora az újjáépítési kölcsön kibocsátása után a főösszeg volt. Az «Egyéb adósok» alatt kimutatott 2.465 milliós főösszegből 517 millió a közületek által felvett kölcsönökre esik, míg a maradvány bankok, kereskedelmi és ipari vállalatok és magánosok kötelezettségeiből áll. Az állam és egyéb adósok közép- és rövidlejáratú tartozásainak összege 1.490 millió pengő, amiből becslés szerint legalább 1.000 millió a következő 12 hónap folyamán válik esedékessé. E tartozások egy része «Stillhalte-megállapodások» alá esik, amelyek azonban ezidőszerint csupán három hónapra szólnak. Azzal a fenntartással, hogy a közép- ós rövidlejáratú tartozások után fizetendő kamatokra csupán megközelítő becslések állanak rendelkezésre, úgy lehet számítani, hogy az ország egész évi kamat- és törlesztési terhe 300 milliónál nem sokkal kisebb összegre tehető, amiből 187 millió esik a hosszúlejáratú adósság szolgálatára (a törlesztést is beleértve) és mintegy 100 millió a rövidlejáratú adósság szolgálatára. A teljes évi teherből az állam kötelezettségeire hosszúlejáratú adósságai után 82 millió (beleszámítva 34 millió törlesztést), rövidlejáratú adósságai után pedig megközelítőleg 18 millió esik. 12. Míg az állam saját közvetlen eladósodásának emelkedése a fentiek szerint aránylag csekély volt és összege sem tekinthető túlzottnak, addig az egész Magyarország adóssága, beleértve az állam, a közületek, bankok és egyéb adósok tartozásait, az elmúlt hat évben oly mértékben növekedett, amelyet véleményünk szerint az ország valóságos szükségletei nem követeltek. A Nemzetek Szövetségének volt főbiztosa Magyarország általános helyzetéről 1927-ben adott áttekintésében azt a megállapítást tette, hogy: «Magyarország helyzete ma kielégítő s ilyennek kellene maradnia, feltéve, 1. hogy a kormány a nehéz időkben nem csökkenthető állandó kiadások tekintetében egészséges és konzervatív politikát folytat és 2. ha az ország nem vesz igénybe túlságosan sok kül_
