Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról
114. szám. 639 időkbe visszanyúló értékes hagyományok, de a megbecsülés atributumai is fűződnek, amely teljesen hozzáülik kézműves iparosságunk józan egyszerűségéhez s amelyet minden vezető tisztviselő megelégedéssel viselhet. A többi tisztviselő részére az általa betöltött munkakörnek megfelelő cím megállapítását teszi a szakasz kötelezővé. A 29. §. abból a célból, hogy az arravalóságukat beigazolt ipartestületi tisztviselők mentesíthetők legyenek a rövid időközönként ismétlődő újraválasztás izgalmaitól, olyképpen rendelkezik, hogy a főfoglalkozásban alkalmazott tisztviselőt egy évi próbaszolgálat után,az elölj ár ósági tagok kétharmadának hozzájárulása esetén öt évre kell szerződtetni. Ennek az öt évnek elteltével az elöljárósági tagok többségének hozzájárulása esetén a tisztviselőt véglegesíteni kell. Az ipartestületi alkalmazottak szolgálati viszonyának szabályozását a szakasz egyébként a közgyűlés által alkotott szolgálati és fegyelmi szabályzatra hagyja, ilyennek hiányában az illető tisztviselőkkel kötött szerződéses megállapodások irányadók, azzal a korlátozással mindazonáltal, hogy a szolgálati és fegyelmi szabályzat nem tartalmazhat az alkalmazottakra kedvezőtlenebb rendelkezéseket azoknál, amelyek az iparban alkalmazott magántisztviselőkre érvényesek. A 30. §-hoz. Az ipartestületeknek szervezetét és a tagoknak az ipartestülethez való viszonyát a törvény korlátain belül az alapszabályokban kell megállapítani. A szakasz tizenkét pontba foglalva sorolj a fel azokat a kérdéseket, amelyeket mindenesetre az alapszabályokban kell szabályozni. A fegyelmet sértő tagokra szabható fegyelmi büntetések nemeit a szakasz harmadik bekezdése állapítja meg. Fegyelmi büntetések lehetnek: pénzbírság, a kapott megbízás visszavonása, a tanácskozási, szavazási és szenvedő választói jog gyakorlásának felfüggesztése. A pénzbírság legmagasabb összegét húsz pengőben állapítja meg a szakasz negyedik bekezdése. Ebbe a bekezdésbe, előterjesztett külön kérelemre, rendelkezés vétetett fel aziránt is, hogy a pénzbírságokat közigazgatási úton a közadók módjára kell beszedni. A szakasz ötödik bekezdése kizárja az alapszabályokba olyan rendelkezésnek felvételét, hogy amennyiben a szabályszerűen egybehívott közgyűlésen a tagok nem jelennének meg határozatképes számban, újabb közgyűlés egybehívását mellőzni lehet és meghatározott várakozási idő után a megjelent tagok a közgyűlés napirendjén -szereplő ügyeket még aznap végig tárgyalhatják és azok tekintetében határozatot hozhatnak. Az alapszabályoknak és azok módosításának jóváhagyását a szakasz, az eljárás egyszerűsítését szem előtt tartva, az ipartestület felügyeleti hatóságának hatáskörébe utalja. Azokban az esetekben, amelyekben a felügyelő hatóságnak aggályai vannak az alapszabályok jóváhagyása ellen s azokat, illetőleg azok módosítását nem találja jóváhagyhat óknak, a felügyelő hatóság a kereskedelemügyi miniszter döntését köteles kikérni. A kereskedelemügyi miniszter felhatalmazást kap arra, hogy ilyenkor szükség esetén megállapíthassa azokat a változásokat is, amelyeket az alapszabályokon, illetőleg a kívánt módosítások szövegén vagy a jóváhagyási záradékba felvétel útján, vagy más módon foganatosítani kell. Lehetett volna e helyett más megoldást is választani, melynek értelmében ilyen esetekben a felügyelő hatóságot cassatorius jog és az a jog illetné meg, hogy az alapszabályok szövegén megfelelő módosításokat kívánhasson, s csak ha az ipartestület a módosításokat záros határidő alatt keresztül nem vinné, kellene az ügyet a kereskedelemügyi miniszter elé terjeszteni, aki végérvényesen és az ipartestületet kötelezően határozna. Ez a megoldás is eredményre vezetne, de annál lényegesen bonyolultabb úton, amelyet a törvényjavaslat választott.
