Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról

114. szám. 621 kétszáznál kevesebb tag mellett is biztosított lehet az ipartestület fenntartása. A törvényjavaslat felhatalmazza ennélfogva a kereskedelemügyi minisztert, hogy az elsőfokú iparhatóság előterjesztésére, az illetékes kereskedelmi és iparkamarának, valamint az ipartestületek országos központjának meghallgatása után, kétszáznál kevesebb tagú ipartestület alakítását is megengedhesse, ha az ipartestület fenntartásához szükséges anyagi eszközöket biztosítottaknak látja. Ezzel a rendelkezéssel szemben felmerült az a kívánság, hogy kétszáznál kisebb létszám esetén a kereskedelemügyi miniszter se engedhesse meg új ipartestületnek létesítését. Ez a kívánalom összhangban van a reformnak azzal a céljával, hogy az ipartestületeket anyagilag is mennél erősebbekké tegye s annak, hogy a törvényjavaslat még sem vette ezt a kívánalmat figyelembe, az az oka, hogy a közlekedési és egyéb helyi viszonyok, különösen pedig a trianoni határvidékek helyzete egyes esetekben elkerülhetetlenné fogják tenni kétszáznál kisebb taglétszámú ipartestületnek létesítését. A feltétlenül megkívánandó legkisebb taglétszámnak a törvényjavaslatban megállapítása mellőzhet őnek látszik, mert annak következtében, hogy a szakasz második bekezdése szerint a kereskedelemügyi miniszter kétszáznál kevesebb tagú ipartestület alakítását csak abban az esetben engedheti meg, ha az ipartestület fenntartásához szükséges anyagi eszközöket biztosítottaknak látja, eleje van véve annak, hogy életképtelen ipartestületek alakulhassanak. Budapest székesfőváros területén a törvényjavaslat ugyanúgy, mint az 1884. évi ipartörvény, az ipartestületeknek iparágak vagy iparcsoportok szerinti megalakítását írja elő. Előfordulhat azonban, hogy az egyik vagy másik szakmán belül, az ahhoz tartozó iparosok bizonyos csoportjai között olyan gazdasági érdekellentétek merülnek fel, amelyek nemcsak a békés ipartestületi munkára hatnak zavaróan, de megnehezítik azt is, hogy az egymással szembe kerülő gazdasági érdekek a maguk természetes módján egyensúlyba hozhatók legyenek. Módot kell ennélfogva nyújtani arra, hogy ilyen, remélhetően csak egészen kivételesen előforduló esetekben a kereskedelemügyi miniszter az illetékes kereskedelmi és iparkamara javaslata alapján megengedhesse, hogy a kérdéses csoportba tartozó iparosok külön ipartestületet alakíthassanak. 'A törvényjavaslat a szakma szerinti ipartestületek taglétszámának alsó határát száz taggal változatlanul hagyja, az 1884. évi ipartörvénnyel szemben azzal a továbbmenő korlátozással, hogy száznál kevesebb tagú ipartestület létesítésének megengedésére nem nyújt lehetőséget. A 2. §. harmadik bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint azoknak az iparágaknak, illetőleg iparcsoportoknak iparosait, amelyekben az iparosok száma a százat el nem éri, lehetőleg hozzájuk közelebb eső iparágak iparosaival kell meghallgatásukkal az ipartestületekbe tömöríteni, a székesfőváros területén érvényesülő szakma szerinti ipartestületi szervezkedés elvéből folyik. Ugyanebből az elvből következik az is, hogy a székesfővárosi ipartestületek működése a székesfőváros egész területére kiterjed. Az utóbb említett körülmény pedig szükségessé teszi, hogy ezeknek az ipartestületeknek megalakítását egy helyről irányítsák s hogy eziránt a székesfőváros polgármestere intézkedjék. A szakasz utolsó bekezdése azt írja elo, hogy szemben a székesfővárossal, vidéken a képesítéshez kötött összes iparosokat kell az ipartestületekben tömöríteni. A vidéken tehát sem szakma szerinti ipartestület létesítésére, sem ugyanazon város vagy község területén egynél több általános ipartestület létesítésére nincsen lehetőség. Erre azért nem nyújt a törvényjavaslat lehetőséget, mert ez a lehetőség éppen legerősebb vidéki ipartestületeinket igen meggyöngítené. Kézenfekvő