Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról
616 114. szám. történjék és elérje azt a mértéket, amely mellett a tagsági díjakból eredő bevételek a rendelkezésre álló egyéb bevételekkel együtt lehetővé teszik az ipartestületeknek azt, hogy a törvényben előírt feladataiknak megfelelhessenek. Ezenfelül szükséges az is, hogy kis taglétszámú ipartestületek alakításának elejét vegyük s meglevő ipartestületeink közül is azokat, amelyeknek taglétszáma nem megfelelő, működésük területének kiterjesztése, illetőleg más ipartestületekkel való egybeolvadásuk által igyekezzünk erősíteni. A másik szembetűnő jelenség ipartestületi hálózatunk kiépítetlensége. Az 1884. évi ipartörvényben lefektetett szabad társulási rendszer az ipartestületi hálózatban nagy hézagokat hagyott. Az 1929. évben még volt olyan rendezett tanácsú város is (Hajduhadház), amelyben nem volt ipartestület s a nagyközségek több mint háromnegyed részében (836 nagyközségben) él a kézműves iparosság ipartestület nélkül. Ezek szerint kézműves iparosságunknak csak mintegy fele él ipartestületi kötelékben, másik fele nem részesül ennek az intézménynek előnyeiben. Ez az eredmény nem kielégítő s mennél értékesebbé válik ipartestületeink munkája, annál sajnálatosabb, hogy kézműves iparosságunknak jelentékeny része még mindig nélkülözi azt a támogatást, amelyet az ipartestületek munkája jelent. A szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az életképes alapokon működő ipartestületek nagy hasznára vannak iparosságunknak, nemcsak nevelő munkájukkal, hanem azzal a támogatással is, amelyben tagjaikat az élet legkülönbözőbb viszonyai között részesítik. Abból a célból, hogy* az ipartestületeknek ebben a támogató munkájában minden kézműves iparosnak része lehessen, nem riadhatunk vissza attól, hogy a szervezkedési szabadság helyett a kény szertársulás elvét s ezzel járó megkötöttséget érvényesítsük, eleve számolva azokkal a nehézségekkel, amelyeket annak érvényesítése okozni fog. így nehézségeket fog okozni az a tény, hogy az ország területén mindenütt, ahol az ipartestületek felállítására a hajlandóság megvolt, az ipartestületeket már felállították. Az új ipartestületeket tehát olyan helyeken kell majd létesíteni, ahol eddig az ehhez szükséges közszellem és áldozatkészség nem volt meg, szóval az iparosság szegényebb köreiben. Nehézségek támadnak majd annak következtében is, hogy míg a fennálló ipartestületek túlnyomó része olyan községekben és városokban létesült, ahol nagyobb számú iparos él együtt, az új ipartestületeknek ezzel szemben az lesz a hivatásuk, hogy a szétszórtan élő iparosságot egyesítsék, ami nemcsak élénkebb testületi élet kifejlődését hátráltatja, hanem az ipartestületi adminisztrációt is nehézkessé és költségessé teszi. Hozzájárul ezekhez a nehézségekhez az is, hogy az elszórtan élő iparosság soraiban igen gyakran nem lesz meg a hajlandóság ahhoz, hogy az élet nehéz gondjai között időt találjanak és szenteljenek az ipartestületi feladatok ellátására és nem ritkán az a szellemi színvonal is hiányozni fog, amely az ipartestületi feladatok ellátásához múlhatatlanul szükséges. Céltudatos munkával, iparosságunk megfelelő tájékoztatásával ezek a nehézségek kétségkívül leküzdhetők lesznek s mihelyt az új ipartestületek munkája megindul, mihelyt ezekben tömörülő iparosságunk tapasztalni fogja ipartestületeinek jó szolgálatait, meg fogja szeretni ezt az intézményt és meghozza a fenntartásához szükséges áldozatokat is. Az ipartestületi reformmal kapcsolatosan szükségképpen előtérbe lépett az ipartestületek feladatkörének kérdése is. Az erre vonatkozó tárgyalások során megállapítást nyert, hogy az ipartestületek feladatkörét nem lehet a reájuk ruházott hatósági teendők szaporításával tágítani. Ipartestületeink kevés kivétellel, nem rendelkeznek olyan személyzettel, amely az ipartestületekre ruházott hatósági teendők szaporítása esetén ezeket a teendőket a kellő szakszerűséggel el tudná látni
