Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-63. Törvényjavaslat az uzsoráról
63. szám. 303 tapasztalatlansága, vagy a másik félnél elfoglalt bizalmi állása, vagy a másik féltől függő helyzete az egyik oldalon, míg a másik oldalon, vagyis a sérelmet okozó fél oldalán az említett körülmények valamelyikének kihasználása arra, hogy feltűnően aránytalan vagyoni előnyhöz, vagyis oly előnyhöz jusson, amely a saját szolgáltatásának mértékét feltűnően aránytalan mértékben meghaladja. Az uzsora elkövetésére alkalmat nyújtó helyzetek meghatározásában a javaslat az 1883 : XXV. t.-c. 1. §-ában meghatározottakhoz három kiegészítést fűz : felveszi az értelmi gyengeséget is, mint amely lélektani állapot nem azonos a tapasztalatlansággal, bár ezzel rendszerint együtt jár, továbbá — a Magánjogi Törvénykönyv javaslatának 977. §-a második bekezdése nyomán — a bizalmi viszom t, úgyszintén a függő helyzetet. Az értelmi gyengeséget és a bizalmi állást, úgyszintén a függőség minden nemét éppoly könnyű lelkiismeretlenül kihasználni, mint a szorult helyzetet, könnyelműséget és tapasztalatlanságot. Az előbb említett körülményeknek kihasználása mind jogi, mind erkölcsi szempontból éppoly kevéssé eshetik elnéző megítélés alá, mint az utóbbiaké. A kihasználás szó egy árnyalattal élesebb kifejezés, mint a mai uzsoratörvényben alkalmazott «felhasználás». Világosan kifejezi, hogy az uzsorás nemcsak tud a másik félre hátrányos helyzetről, hanem azt tudatosan ki is használja saját érdekeinek előmozdítására. Nem eshetik tehát az uzsora fogalma alá, ha a szerződő fél nem a másiknak egyéni helyzetét, hanem a forgalmi élet tárgyi körülményeit, a reá nézve esetleg kivételesen kedvező áralakulást vagy egyéb konjunktúrát aknázza ki. A kihasználás eredményeként, ezzel okozati összefüggésben, olyan ügyletnek kell létrejönnie, amely az egyik félnek —az uzsorát elkövetőnek —az ellenszolgáltatás értékét az eset körülményeihez képest feltűnően aránytalan mértékben meghaladó vagyoni előnyt juttat. A «feltűnően aránytalan» kifejezés eléggé érvényre juttatja a javaslatnak — s általában minden újabb uzsoratörvénynek —azt az álláspontját, hogy a kölcsönös szolgáltatások közt fennálló minden kis értékbeli különbözet, az egyik szolgáltatásnak mindennaposán előforduló csekély túlértékelése még ne minősíttessék uzsorának. Az 1883 : XXV. t.-c. 1, §-a az aránytalanságnak két esetét különbözteti meg, úgymint ha az aránytalanság «túlságos mérvű», vagy ha egyenesen «szembeötlő». Az első esetben azt is megkívánja, hogy az egyoldalú vagyoni előny alkalmas legyen az adósnak vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni vagy fokozni, míg «szembeötlő» aránytalanság esetén ezt az utóbbi kelléket a törvény nem követeli meg. A javaslat elejti ezt a megkülönböztetést, amelyben amúgy sincs meg a kellő határozottság. Ezzel el akarja kerülni, hogy az uzsora megállapításához a sérelmet szenvedő fél egész vagyoni helyzetét legyen szükséges megvizsgálni és esetleg igen kirívó esetekben is, a bíróság azért legyen kénytelen az uzsorává minősítést mellőzni, mert bár az ügylet súlyosan megkárosította a sértettet, de egészen tönkre még nem tette. A javaslat az uzsora elkövetési cselekményeként vagyoni előnyök «kikötését vagy szerzését» jelöli meg. Az utóbbi elkövetési cselekmény arra utal, hogy az eredetileg, azaz a szerződés kikötései szerint, nem uzsorás szerződés ilyenné válhatik, ha az egyik fél a másik felet terhelő kötelezettség teljesítésére engedett halasztás fejében vagy azzal szerzi meg az uzsorás vagyoni előnyt, hogy uzsorás feltételek alatt módosítja vagy szünteti meg a másik fél ellen fennálló valamely követelését. A javaslat e szavaiban «kölcsönnyújtásért vagy bármilyen ügyleten alapuló szolgáltatásnak fejében» kétségtelenné, kívánja tenni, hogy az úgynevezett hitel-
