Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-63. Törvényjavaslat az uzsoráról
300 63. szám. a) A hiteluzsora és az ehhez hasonló visszaélések szabályozásában a következő szempontokat tartja szem előtt a javaslat : Az uzsorának kétségtelenül leggyakoribb és legveszélyesebb esetei a hitelezésnél fordulnak elő. A hitelre szoruló félnek a hitelezés lehetővé teszi, hogy valód' vagy vélt szükségletét nyomban kielégíthesse anélkül, hogy egyidejűleg ellenértéket lenne köteles szolgáltatni. Ennek fejében a jövőre vonatkozóan készséggel köti le magát aránytalanul nagy előnyök nyújtására. Ha pedig az adós vállalt kötelezettségének nem tud pontosan megfelelni, hitelezőjével szemben az állandó függőség viszonyába kerül, ami még messzebbmenő kizsákmányolását teszi lehetővé. A javaslat álláspontja szerint a hitelügyletek fogalma nincs a kölcsönszerződésekre korlátozva. Bármely vagyoni értékű szolgáltatásra irányuló kétoldalú szerződésnél előfordulhat hitelezés, ha az egyik fél a saját szolgáltatását akár a szerződés törvényes tartalma, akár a felek megegyezése értelmében a jelenben teljesíti, tehát előlegezi, a másik fél pedig az ellenértéket a jövőben fogja szolgáltatni. Ekként adásvételi, vállalkozási, munkabéri stb. szerződéssel kapcsolatos hitelezés körében is lehet uzsora. Még pedig nem csupán akkor, ha az említett szerződések kölcsönt palástolnak, hanem akkor is, ha az ügyleti forma teljesen megfelel a felek akaratának. Az sem szükséges, hogy pénz legyen a hitelezés tárgya, lehet más, helyettesíthető vagy nem helyettesíthető dolog is, általában bármilyen szolgáltatás. Az uzsorás ügyletek fogalma alá esnek azok az esetek is, amelyekben az egyik szerződő fél a más^k irányában fennálló követelése teljesítésének elhalasztásába, módosításába vagy megszüntetésébe ellenértékért beleegyezik. Aki ugyanis már fennálló kötelezettségét a szerződésben kikötött időpontban, a meghatározott módon, vagy egyáltalában nem tudja vagy csak aránytalanul nagy áldozatok árán tudná teljesíteni, éppúgy függő helyzetben van a másik szerződő féllel szemben, mint aki szükségleteinek kielégítésénél szorul hitelezésre. b) A hitelezési ügyleteken kívül eső ügyletek körében elkövetett kizsákmányolás szabályozásában pedig az szolgált irányítóul, hogy a kézen-közön teljesített, úgynevezett reálügyletekhez is kapcsolódhatok az uzsorának alanyi és tárgyi mozzanata. Azaz meglehet az egyik részről a szorult helyzet, a könnyelműség, tapasztalatlanság, az állandó bizalom vagy a függő helyzet, a másik részről pedig ennek kihasználása és a kihasználás eredményeként a feltűnően aránytalan vagyoni előny. Mindez fennállhat ugyanis akkor is, ha az ügylet nincs hitelezéssel kapcsolatban, azaz, ha a kölcsönös szolgáltatások egyidőben mennek végbe. A javaslat azonban abból a megfontolásból, hogy egyrészt a gazdasági forgalom szabadságát csak az okvetlenül szükséges mértékben korlátozza, másrészt, hogy a hitelezési ügyletek körén kívül eső kizsákmányolás ritkább és az adósok tervszerű kiuzsorázására nem igen vezethet, a hiteluzsora körén kívül eső kizsákmányolás büntetés alá helyezését, amint már említve volt, mellőzhetőnek tartja. 2. Az uzsora vétségének büntetése tekintetében a javaslat szükségtelennek tartja, hogy alapbűncselekményt és ennek minősített eseteit megkülönböztetve, a főbüntetést két vagy több fokozatban állapítsa meg. Az 1883 : XXV. törvénycikk két büntetési tételt ismer, az enyhébb egy hótól hat hóig terjedhető, a súlyosabb két évig terjedhető fogház. Ezek helyett a javaslat csupán egy büntetési keretet állít fel és annak legmagasabb mértékét három évig terjedhető fogházban állapítja meg. A törvényjavaslat álláspontjához képest ezen a kereten belül a szabad bírói megítélés az eset körülményeihez képest mindenképpen megtalálhatja a vádlott egyéni bűnösségének büntetésbeli egyenértékét. 3. Az uzsora ellen folytatott küzdelemben a javaslat kedvező hatást vár
