Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-63. Törvényjavaslat az uzsoráról
63. szám. 299 a hatóságok a további bajok megakadályozása és a veszélyben forgó néprétegek megmentése végett sem léphetnek hivatalból közbe. 4. Az uzsora vétségének megbüntetésénél különösen szembetűnő a szabadságvesztésbüntetés enyhesége, ha azt más vagyon elleni bűncselekmények megtorlásával hasonlítjuk össze. A mellékbüntetések rendszere (1883 : XXV. t.-c. 2. és 6. §-a) is kiépítésre szorul. 5. Az uzsorás ügyletek kockázatát nagyon leszállítja s ezzel a törvényben megszabott büntetés visszatartó hatását igen csökkenti a törvény 14. §-ának az a rendelkezése is, amely szerint uzsora vétségéért nincs büntetésnek helye, ha a magánindítvány megtétele előtt a tettes az általa elkövetett törvényellenességet jóváteszi és az adósnak vagy jogutódainak a már megkapott uzsorás vagyoni előnyöket 6 %-os kamatokkal együtt visszatéríti. 6. Hiányos a sérelmet szenvedő félnek jogvédelme azért is, mert a törvény nem állít kellő jogeszközt rendelkezésére abban az esetben, ha az uzsorás az adósának hátrányos helyzetét kihasználva jóelőre arról is gondoskodott, hogy követeléséről végrehajtható közokiratot szerezzen. III. A javaslat elvei és főbb rendelkezései. 1. Fennálló jogunkkal ellentétben és a Magánjogi Törvénykönyv javaslatának fentebb idézett rendelkezésével (977. §. második bekezdése) egybehangzóan, a javaslat az uzsora fogalmát nem szorítja az ügyleteknek egyik vagy más k nemére. A javaslat nem csupán a kölcsönügyletekkel kapcsolatban elkövetett kizsákmányoló visszaéléseket tekinti uzsorának, mint azt a büntető bíróságok gyakorlata nagyrészt teszi, hanem az uzsora körébe vonja a hitelezés egyéb eseteiben jelentkező kizsákmányoló visszaéléseket is és nemcsak a pénzhitelezés körében felmerülő visszaéléseket, hanem azokat is, amelyekben a hitelezés tárgya nem pénz, hanem egyéb dolog {gabona, áru stb.) s ebbe a körbe vonja a fizetési halasztások adásával, az eredeti kötelem módosításával vagy megszüntetésével kapcsolatban elkövetni szokott visszaéléseket is. Kiterjeszkedik a javaslat a hitelezések vagy fizetési halasztások körén kívül elkövetett hasonló cselekményekre is ; bár ezekre a cselekményekre, amelyeket «kizsákmányoló ügyletek» név alatt foglal egybe, lényegesen eltérő magánjogi következményeket állapít meg. Ez utóbbi cselekmények ugyanis, amelyek az oly szerződések körében követtetnek el, amelyekben a szolgáltatás mindkét fél részéről egyidőben végbemegy (kézen-közön, zug um zug teljesített ügyletek, reálszerződések), veszélyesség szempontjából alig hasonlíthatók össze a «hiteluzsora» körében elkövethető bűnös üzelmekkel. Ehhez képest a javaslat csupán a hiteluzsora körében elkövethető cselekményekre állapít meg büntetőjogi következményeket (1. § és 6. §.) és ezekre javasol radikális magánjogi következményeket (3—5. §.), míg a reáluzsora fogalma alá eső egyéb kizsákmányoló ügyletekre teljesen elégségesnek tartja pusztán a magánjogi következményeknek a semmisség általános elvei szerinti megállapítását (8. és 9. §.). A javaslat az uzsora alanyi és tárgyi mozzanatát egyébként az uzsorás ügyletekre és a kizsákmányoló ügyletekre egyöntetűen határozza meg. Az alanyi mozzanat a másik szerződő fél szorult helyzetének, könnyelműségének, értelmi gyengeségének, tapasztalatlanságának, a nála elfoglalt bizalmi állásnak vagy függő helyzetének, kihasználása. A tárgyi mozzanat az olyan vagyoni előnynek kikötése vagy megszerzése, amely az ellenszolgáltatás értékét, az eset körülményeihez képest, feltűnően aránytalan mértékben meghaladja (1. és 8. §.). Mind a magánjogi, mind a büntetőjogi következmények tekintetében azonban lényeges az eltérés az ügyleteknek e két csoportjában. 38*
