Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-63. Törvényjavaslat az uzsoráról
298 63. szám. Mik a ma fennálló jogunknak a hiányai? 1. Az idézett törvénycikk először is csak a hiteluzsorára és illetőleg csak azokra az uzsorás ügyletekre terjed ki, amelyek a hitelezésnél és a fizetési halasztás engedélyezésénél fordulnak elő. Még szűkebb az a kör, amelyben a törvény rendelkezései a gyakorlatban érvényesülnek. A bírói gyakorlat ugyanis a hitelezés és a fizetési halasztás fogalmát megszorít óan értelmezi, és bizonyos tekintetben támaszkodva a törvény javaslatának indokolására, mely következetesen csak a kölcsönszerződéseket említi, a törvény rendelkezéseit csak a kölcsönügyletekre és ezek meghosszabbítására alkalmazza. Az egyéb ügyletek körében elkövetett uzsorás visszaéléseket a bírói gyakorlat rendszerint csak akkor torolja meg, ha ezek az ügyletek uzsorás kölcsönnek elpalástolására szolgálnak. A tapasztalat szerint azonban a legkülönbözőbb ügyleteknél is előfordul, hogy az egyik szerződő fél önzőén kihasználja a másik félnek erkölcsi, értelmi vagy gazdasági tekintetben hátrányos, megszorult vagy függő helyzetét. Ezek az uzsorás visszaélések bármilyen alakban jelentkezzenek is, súlyos gazdasági és társadalmi bajokat okozhatnak, sőt egész néprétegek gazdasági és társadalmi helyzetét fenyegethetik. Ugyanezekből a megfontolásokból folyóan a Magánjogi Törvénykönyv 977. §-ának második bekezdése is úgy határozza meg a kizsákmányoló ügylet magánjogi fogalmát, hogy azt nem szorítja sem a hitelezésekre és hitelmeghosszabbításokra, sem általában az ügyleteknek egyik vagy másik csoportjára. 2. A fennálló törvény nem kellő hatályosságának további okát a magánjogi rendelkezéseinek h : ányosságában kell keresni. Régi tapasztalat, hogy az uzsorás, aki rendszerint üzletszerűleg használja ki mások szorult helyzetét, erkölcsi vagy értelmi fogyatékosságait, még az esetleges büntetés iránt sem olyan fogékony, mint vagyoni érdekeinek veszélyeztetése iránt. Uzsorás ügyletek kötése pedig gazdasági szempontból az 1883 : XXV. t.-c. magánjogi szabályai folytán alig jár kockázattal. A sérelmet szenvedett fél ugyanis csak bűnvádi eljárás során és ott is csak szűk körben érvényesítheti az uzsorás ügylet semmisségének az uzsorásra hátrányos következményeit (1883: XXV. t.-c. 8., 11. és 12. §-ai), sőt az ügylet semmisségének kimondása esetén is épen marad az uzsorásnak joga a valósággal hitelezett értéknek visszatérítésére és e követelés biztosítására az eredeti követelés fedezésére szerzett biztosíték is érvényben marad (1883: XXV. t.-c. 8. §. utolsó bekezdése). Tehát tulajdonképpen vagyoni veszteség nem éri, csak az uzsorás előnyöktől esik el, de még ezeket is könnyen érvényesítheti a jóhiszeműség álarcát öltő harmadik személyek útján. A visszatérítési jognak azonnal érvényesítése pedig aránytalanul sújthatja a sérelmet szenvedő felet, akinek esetleg hosszabb törlesztési időre hiteleztek. 3. A mai törvénynek az is nagy hiánya, hogy az uzsora üldözése rendszerint csak magánindítványra, nevezetesen csak akkor Van megengedve, ha azt a sértett fél vagy házastársa, vagy a felmenő vagy lemenő ágbeli rokonok, illetőleg a gyám vagy a gondnok kérik (1883 : XXV. t.-c. 9. §-a). Ügy a sértettek, mint hozzátartozóik, rendszerint szorult helyzetben lévők, könnyelműek vagy tapasztalatlanok és e miatt nem képesek érdekeiket a magánindítvány megtétele útján megvédelmezni, vagy függő helyzetükben nem mernek az uzsorás ellen fellépni. A hivatalból üldözésnek a törvény 10. §-ában említett esete csak kivételes intézkedés lehet, hosszadalmas előzetes közigazgatási eljáráshoz van kötve, sőt az is előfeltétele, hogy egyes községekben vagy vidékeken az uzsora elharapózása következtében általános elszegényedés mutatkozzék. Mindaddig tehát, míg az uzsora által okozott károk helyenként katasztrófaszerű méretekig nem fejlődnek,
