Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

lâOO. szám. 4§5 való, de kétségbevonhatatlan tény az is, hogy a német Öregségi és rokkantsági biztosítás bevezetését követő 10 esztendő után is. meg kellett adni a törvényes felhatalmazást, hogy a munkások saját terhükre ragaszthassák be a lerovólapjaikban tömegesen hiányzó járulékbélyegeket. A bélyegrendszer igazgatási feltételeivel, ezeknek teljesítésével az ezen rendszerrel kapcsolatban oly sűrűn emlegetett Németországra hivatkozunk. Azok, akik csupán futó pillantást vetettek a német öregségi és rokkantsági biztosítás egyes szerveinek működésére, meglepődtek a nagy renden, kis forgalmon, alacsony igazgatási költségeken. Mindezekből a biztosítás német rendszere lebonyolításának simaságára, zökkenésmentességére, a panaszosok számának korlátolt voltára, az igazgatás egyszerűségére következtetnek. Nem voltak és sokan e rendszer hívei közül nincsenek tekintettel arra, hogy a járadék jogosításon és a már rendezetten kapott lerovólapok megőrzésén kívül a német öregségi és rokkantsági biztosító intézeteknek alig van számottevő költséggel járó és nagyobb számú tisztviselő munkáját igénylő feladata. A német szervezet mellett ugyanis külön biztosítási szakigazgatás látja el a biztosítási feladatoknak jelentékeny részét. 1100 biztosítási hivatal, a községeknek biztosításügyi előadói, a tagállamoknak biztosítási hivatalai és a Birodalmi Biztosítási Hivatal a községnek, illetőleg felsőbb fokon az államnak és a birodalomnak költségvetési terhére látják el azokat az ügyviteli feladatokat is, melyeket nálunk •— biztosítási szakigazgatás hiányában — a társadalombiztosító intézetek terhére, ezeknek az intézeteknek kellene ellátni. Az emiitett — és kizárólag a közületek költségvetéseinek terhére működő — hatósági biztosító szervek nem kizárólag a megtelt vagy elhasznált bélyeglerovólapok kicserélésével és újaknak kiszolgáltatásával foglalkoznak, hanem a fennálló törvényes rendelkezések értelmében feladatkörükbe tartoznak az alábbi eljárások is : a) új lerovólapok kiállításakor az illető munkavállaló biztosításra jogosultságának elbírálása ; b) becseréléskor a lapok számfejtése a napibérosztályok figyelembevételével ; c) a RVO 1432. §-a alapján elbírálása azoknak az igazolványoknak, melyeket a segélyezett betegség időtartamának igazolása és a várakozási időbe való beszámításának biztosítása céljából a biztosított eléje terjeszt és amely feladatot nálunk csak olymódon lehetne megoldani, ha a jövőben is minden biztosítottról egyéni lapot vezetnének és erre feljegyeznék a várakozási időbe beszámítható betegsegélyezési időtartamokat ; d) a bélyegek lerovása helyességének ellenőrzése ; e) amennyiben a hivatal ellenőrző munkája során túl alacsonynak ítéli a beragasztott járulékbélyegeket, a pót járulékbélyeg beragasztásának előírása ; f) a hiányzó bélyegek figyelembevételével a hátralékos járulékok előírása. A nélkül, hogy a birodalmi biztosítási rendtartás ezt kifejezetten előírná, a törvény általános felhatalmazást ad a miniszternek, hogy bizonyos szerveket öregségi és rokkantsági biztosítási feladatok ellátására kötelezzen. Ilyen szervek lehetnek pl. maguk a biztosító hivatalok, a községek, betegsegélyző pénztárak stb., de nem öregségi és rokkantsági biztosító intézetek. Ezeket a szerveket Ausgabestelle-nek nevezik és ezekre hárítja az ügyfelekkel való közvetlen érintkezés feladatának nagy részét, tovább — Poroszországban a népjóléti miniszternek 1921. október 21-i vonatkozó rendelete értelmében —- a bélyegberagasztás ellenőrzésének feladatát. Fentebb már megállapítottam, hogy a biztosítási hivataloknak és községek biztosításügyben eljáró tisztviselőinek igazgatási költségeit nem a biztos'tó intézetek, hanem az érdekelt közületek fedezik. Az ú. n. Ausgabestellék