Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

4U lâÔÔ. szám* később pótolnia az elmulasztott bélyeglerovást, mert idejekorán vagy nem ismerte fel a biztosítás lényegét és előnyeit, vagy képtelen volt munkaadóját szabályszerű eljárásra reászorítani. Bármennyire is magasra értékelem a magyar munkásság kulturális színvonalának az utolsó emberöltő során bámulatraméltó emelkedését, mégis úgy vélem, hogy még jelentékeny része nem értékeli teljes egészében a szociális biztosítás jelentőségét és egyes eljárásoknak horderejét. A kötelező biztosítás bevezetése mellett szól éppen az a mozzanat, hogy önkéntes biztosítás alapján a munkásság tekintélyes része nem él a biztosítási kockázatmegosztás előnyeivel, tehát azoknál, akikben még nem élő valóság a társadalombiztosítási gondolat elismerése, kényszerrel kell kierőszakolni a jövendő szükségleteikről való gondoskodást, ellenkező esetben az életkockázatok bekövetkezése után a szegénység színtájára süllyednek. Ha tehát ezzel a szemponttal értékeltük és ezen megfontolás alapján ismertük el a kötelező biztosítás bevezetésének szükségszerűségét, most nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy a munkásság ellenőrizze magában az üzemben munkaadója eljárását és azt, hogy vájjon a törvény értelmében beszámítható javadalmazás helyes értékelése alapján történik-e a járuléknak a munkaadó által végrehajtott számfejtése, hiszen ez előzi meg a bélyeg beragasztást. Nézetem szerint ezt az ellenőrzést nem lehet a munkavállaló feladatává tenni, hanem az állami szociálpolitikának igenis éppen az a feladata, hogy támogassa a munkaviszonyban gyengébb felet ott is, ahol az önsegély elve, bármilyen mozzanat okán, a maga teljességében nem érvényesülhet. A gazdasági előfeltételek megfontolásakor mélységes szomorúsággal tekintek végig Magyarország munkapiacán. Felvetem a kérdést, hogy most, amidőn a munkapiaci kínálatnak a normális méretei mellett eltörpül a munkapiaci kereslet, van-e lehetősége annak, hogy akár kis, akár nagy üzemben a munkavállaló hatékonyan ellenőrizze munkaadóját, számonkérje tőle a járulékbélyeg lerovásának elmulasztását, felszólítsa a hiányzó járulékbélyeg beragasztására, ellenőrizze munkaadójának járulékszámfejtését és a megállapított esetleges hibának pót járulékbélyeggel való megszüntetésére bírja azt a munkaadóját, akinek kizárólagos jogától, tetszésétől vagy nemtetszésétől függ a munkavállaló és családja megélhetése vagy keresőképtelensége. A válasz megadását azokra bízom, akinek álmát megrontja, lelkét mardossa a magyar munkapiac s'vár helyzete. A bélyegrendszer szociálpolitikai előfeltételeiről szólva, reá keíl mutassak azokra a szociálpolitikai viszonyokra, melyek mellett Németországban a bélyegrendszert még ma is fenntartják. A nagyüzem alkotmányos gyár, melyben munkásjóléti és biztosítási ügyekben az üzemi tanács köztörvény alapján gyakorolja az őt, mint az üzem munkavállalói törvényes képviseletét megillető ellenőrzési jogot. A munkaadót nem illeti meg a munkás szabad elbocsátásának joga, az üzemi tanácsnak módjában van az elbocsátandók kiválasztásába beleavatkozni. Németországban tehát a munkaadó biztosítási ügyintézését magában az üzemben a munkavállalók törvényes érdekképviselete ellenőrzi. A munkahiány esetére szóló biztosítás bevezetése után a munkanélküliek az állami munkaközvetítő hivatalnál öregségi és rokkantsági biztosítási lerovólapjukkal, a benne szereplő bélyegekkel igazolják előzetes biztosítási viszonyaiknak tartósságát. A nagyarányú német munkahiány mellett ez az életkockázat minden munkás előtt nyilvánvaló, tehát a távoli öregségi és rokkantsági életkockázatok mellett van egy, a munkást közvetlenül fenyegető életkockázat, melynek fedezéséhez fűződő előny a legegyszerűbb ember előtt is könnyen felismerhető. Az üzemi tanácsok és a munkahiány esetére szóló biztosításnak intézményei tehát Németországban lényegesen elősegítik a bélyegrendszerszerű váromány-nyilvántartást. Ellenvetésként elhangozhat, hogy a német bélyegrendszer bevezetése idején az üzemi tanács és a munkahiány esetére szóló biztosítás még ismeretlen volt. Ez