Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

.1200. száni. US érdekelteknek figyelmét, hogy ennek a nyilvántartási rendszernek alkalmazásával kapcsolatban ne csupán technikai szempontokra legyenek figyelemmel, hanem tárgyilagos elbírálás tárgyává tegyék azokat a nagy elvi szempontokát, melyeknek érvényesülése nem egyszer, merőben technikai " részletek szabályozásának módja következtében kérdésessé vált. Hangsúlyozom, hogy a biztosítási váró* mányok technikai nyilvántartása csak látszólagos technikai kérdés, a valóságban megoldásának módjától a társadalombiztosítás alapelvei érvényesülésének lehetősége függ. Ezen elvi természetű megállapításom után behatóan kívánom megvizsgálni az észszerűen elgondolható várományi rendszer előnyeit és hátrányait, hogy ezzel is előmozdítsam e kérdésnek tárgyilagos megítélését és megelőzzek olyan megoldásokat, melyek a végrehajtás során újabb gyakorlati nehézségeket vagy a pereseljárások tömegeit válthatják ki. 1. A bélyegrendszerről. A bélyegrendszernek elismert előnye, hogy a) a szolgáltatások összegét a ténylegesen beragasztott bélyegek értékének megfelelően állapítják meg, tehát csak járulékkal előzetesen fedezett szolgáltatásokat folyósítanak, minek következtében a várományok nyilvántartásának oldaláról ebben a vonatkozásban a járuléktartalékot egyensúlybomlás nem fenyegeti ; b) a biztosított ellenőr zheti munkaadójának járulékfizetését, miáltal csökken a munkaadói mulasztások valószínűsége ; c) a biztosított saját terhére a lerovólapra felragaszthatja azokat a járulékbélyegeket, melyeknek felragasztását munkaadója vagy elmulasztotta, vagy fizetésképtelensége miatt nem rótta le ; d) a biztosított a lerovólapon szereplő járulékbélyegek számából és értékéből kiszámíthatja szerzett várományát, tehát részben tudomása van járadékigényének mértékéről, részben ellenőrizheti a biztosító intézet járadékszámfejtését ; e) a biztosító intézet járadékszámfejtése egyszerűbbé és olcsóbbá válik, a járadékperek valószínű száma csökken. A felsorolt előnyök mellett kötelességem reámutatni a szóbanlévő bélyegrendszer nyilvánvaló hátrányaira is. Mindenekelőtt megállapítom, hogy a bélyegrendszer eredményes érvényesülésének kulturális, gazdasági, szociálpolitikai és igazgatási feltételei vannak. Kulturális feltétel, hogy a biztosítottak felismerjék, előrelássák jövendőbeli szükségleteiket és azt, hogy ezeknek fedezésére éppen az öregségi és rokkantsági biztosítás hivatott. Kulturális feltétel továbbá, hogy a biztosított az előbbi felismerés és előrelátás mellett, helyesen ítélje meg a hibás munkaadói számfejtés alapján alacsonyabb napibérosztályú bélyeg felragasztásának jövendő sorsára kiható következményeit. Gazdasági előfeltétel olyan munkapiaci helyzet, mely mellett a munkavállalónak a jogtalanul eljáró munkaadóval szemben való fellépése, a munkaadó biztosítási tevékenységének ellenőrzése az üzemi élet lehetőségei közé tartozik. Szociálpolitikai előfeltétel az üzemi életnek demokratikus megszervezése, mely mellett az üzemi munkásság ellenőrző képessége és joga szervezett formában megnyilatkozhat, továbbá igazgatási feltétel a biztosítón kívüli általános igazgatásnak és szakigazgatásnak a biztosítás célját mindenben elősegítő közreműködése. Amikor tehát a bélyegrendszer magyarországi megvalósításának lehetőségét elbíráljuk, tárgyilagosan kell megítélni, hogy milyen mértékben vannak meg jelenleg nálunk az előbb említett feltételek. A legnagyobb foglalkozási és szociális mozgalmi múlttal rendelkező német munkásságnak is számos tagja hiányzik és hiányzott e rendszernek bevezetése idején a biztosított állományból, számosnak pedig saját terhére kellett esztendőkkel