Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

492 1200. szám. hoz igazodó járadékmegállapítás elve hordozza magában az igazságosság magvát, minthogy igazságtalan a járadékmegállapításkor figyelmen kívül hagyni azokat a járulékokat, melyeknek felét a törvényes felhatalmazás alapján a munkaadó biztosított munkavállalójának munkabéréből levont, de annak a biztosító intézethez való befizetését jogtalanul elmulasztotta. Ami pedig a munkaadói érdekeltségnek azt a kifogását illeti, hogy az előírt járulékok alapján eszközölt járadékmegállapítás aláássa a járulékmorált, nem helytálló, minthogy ha valóban erkölcsi motívumok érvényesülnek a biztosításra kötelezett munkaadók járulékfizetésénél, akkor ez az erkölcsi mozzanat inkább abban az irányban érvényesül, hogy mulasztásukkal ne idézzenek elő olyan hiányt, mely ismét a munkaadók összeségét és a vállalkozás anyagi érdekeltjeinek jövendő örököseit fogja terhelni. Ügy vélem, nagyobb szolidaritás köti erkölcsi közösségbe a munkaadókat egymással és a jelen munkaadói nemzedéket a reá következővel, mintsem a munkaadói társadalmi csoport tagjait a munkavállalók egyetemességével. Ezért és különösen azért a helytálló felfogásért, hogy adott gazdasági nehézségeink közepette — néhány széplelkű kimagasló egyéniség kivételével — a munkaadók zöme nem erkölcsi megfontolások alapján tesz eleget a járulékfizetési kötelezettségnek, hanem, mert ez jogszerinti folyománya annak, hogy gazdasági céljai megvalósítására idegen munkaerőt vesz igénybe, — méltányolni tudom a munkaadói érdekeltség morális aggályait vitató felfogást. Az érdekek és felfogások vázolt küzdelmében a munkaadói érdekeltség befolyása érvényesült, következéskép az öregség és rokkantsági biztosítás tervezetének említett alapelve módosulást szenvedett és boldogult hivatali elődöm a ténylegesen lerótt járulékok alapján eszközölt járadékmegállapítás elvi alapját fogadta el, ami a vonatkozó törvényben is kifejezésre jutott. A munkaadói érdekeltség elvi állásfoglalásakor nem vette tekintetbe azokat, a gyakorlati, technikai nehézségeket, melyekre az általa képviselt járadékszámítási elvnek alkalmazása vezetett. Nem vette tekintetbe, hogy a járulék jövedelem egy része részletfizetések során folyik be, már pedig a járulékhátralékok törlesztésekor a lehetetlenségbe ütközik a törlesztéses részletnek megosztása a különböző, a törlesztő munkaadónál a járuléktartozás keletkezésekor alkalmazott munkavállalók között. Az egyetlen megoldás a technikai lebonyolítás terén tehát az volt : az előírt járulékok alapján nyilvántartani a szerzett várományokat és csak három esztendős periódusként utólagosan megvizsgálni, hogy vájjon vannak-e és milyen mértékben olyan biztosított munkaviszonyok, melyekre vagy azoknak egy részére vonatkozólag a munkaviszonyban szereplő munkaadó az előírt járulékot a vizsgálat időpontjáig még nem rótta le. Ez — az egyetlen lehetőségként kínálkozó — eljárás, amennyiben a gyakorlatban tényleg megvalósítható, tekintélyes igazgatási költséggel jár, minthogy a periodikus vizsgálatok végrehajtása és a járadékok számfejtése ennél az eljárásnál a járadékra jogosultak számával szüntelenül emelkedő tisztviselőlétszámot igényel. A biztosítás igazgatási költségeinek csökkentése és annak érdekében, hogy megszűnjék a jelenlegi állapot, amikor a munkavállalónak nem áll módjában ellenőrizni biztosítási várományainak fejlődését, munkaadó és munkavállalói részről egyaránt törekvések nyilatkoztak meg és valamennyi a várományok technikai nyilvántartásánál követett jelenlegi rendszer megváltoztatására irányult. Ezek a törekvések tolták előtérbe az öregség és rokkantsági biztosítás történetének kezdetén, Németországban 1889-ben megvalósított ú. n. bélyegrendszert, miért is a biztosításban érdekeltek felfogásával jutnék ellentétbe, ha mereven elzárkóznék e váromány-nyilvántartási rendszer bevezetésének lehetősége elől, de kötelességem felhívni a törvényhozásnak és rajta keresztül a biztosításban