Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

1200. szám. 491 Akkor, amikor az Országos Társadalombiztosító Intézet pénzügyi helyze­tének szanálása végett törvényhozási intézkedések válnak szükségessé, kötelesség­szerűen meg kellett ragadnom az alkalmat arra, hogy a társadalombiztosításra vonatkozó törvények egyes olyan rendelkezéseinek módosítására vonatkozó ja­vaslataimat is megtegyem, amely rendelkezések az eddigi tapasztalatok szerint módosításokra vagy kiegészítésekre szorulnak. Különösen kiemelem a szociális teher csökkentését célzó azt a javaslatomat, hogy a késedelmi pótlék mértéke havi 2°/ 0-ról havi l°/o" ra mérsékelt essék. Az érdekeltségnek és pedig mind a munkaadói, mind a munkavállalói érde­keltségnek az Intézet önkormányzata útján megnyilvánult kívánsága is az, hogy a ma már túlságosan magas méretű havi 2°/ 0-os késedelmi pótlék rendelettel havi l°/ 0-ra mérsékelhető legyen. Ebben a tekintetben a rendeleti felhatalmazás útját javaslom, mert nyitva kívánom hagyni a lehetőségét annak, hogy a késedelmi pótlék mindenkor a törvényes kamatláb mértékéhez igazodjék, illetőleg annak netáni lényeges emelkedése kell, hogy szükségképpen kihasson az itt megállapított késedelmi pótlék mértékére is. A késedelmi pótléknak ugyanis oly mértékűnek kell lennie, hogy egyfelől súlyánál fogva arra késztesse a munkaadókat, hogy járulékaikat e pótlék lehető elkerülése végett minél pontosabban beszolgáltatni igyekezzenek, másfelől pedig biztosítania kell azt, hogy a munkaadónak rendelkezésére álló összegek ne hasz­náltassanak fel a késedelmi pótlék viselésének tudata mellett is jövedelmezőbb magáncélokra és magánkamatoztatásokra. V. A betegségi biztosítás pénzügyeinek szanálásával követlenül összefüggés­ban nem álló rendelkezések közül a legfontosabb a törvényjavaslatnak az az in­tézkedése, mely az észszerűleg elgondolható lehetőségek közül a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek szabad rendelkezési jogot biztosít a követendő vá­románynyilvántartási rendszernek kiválasztása tekintetében. — Az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló 1928 : XL. t.-c. előkészítésekor az előadói terve­zetnek egyik sarkalatos elve volt a szolgáltatások összegszerűségének a kirótt járulékok alapján való megállapítása. À törvényjavaslatnak érdekképviseleti megvitatása során munkaadói részről megtámadták ezt az alapelvet, melynek a munkavállalók szempontjából való előnyeit kétségbevonni nem lehet. A munka­adói érdekeltség álláspontja szerint ennek az elvnek alkalmazása többlet meg­terheléssel sújtaná a járulékfizetési kötelezettségüknek pontosan eleget tevő munkaadókat. Érvelésük szerint, ha a szolgáltatások összegszerűségét a munka­adók terhére előírt járulékok figyelembevételével állapítanák meg, a törvényben előírj periodikus biztosítástechnikai vizsgálódások alkalmával mindenkor hiány jelentkeznék, melyhez lényegesen hozzájárulna az illető időtartam alatt előírt és a tényleges járulék jövedelem közötti különbség. Ezt természetszerűleg fedezésre szorulna, ami az öregségi és rokkantsági biztosításban különben is alacsony járulék­tételek mellett csakis a járulékok emelésével lenne fedezhető. Az ilymódon fel­emelt járuléktételek alapján ismét a pontosan fizető munkaadókat terhelné a többlet előírás, tehát teljes egészében őket sújtaná a járuléktétel felemelése, minek következtében a megjelölt elvnek alkalmazása túlnyomórészben a pontosan fizető munkaadókra hárítana periodikusan emelkedő járulékterheket. A munkaadói érdekeltség fejtegetéseit annak a szempontnak hangsúlyozásával is alátámasztotta, hogy amennyiben a munkavállalók járadékai a ténylegesen befizetett járulék­összegtől függetlenül alakulnak, ez a körülmény a különben is pontatlanul fizető munkaadók járulékfizetési morálját mégjóbban ceökkentené, mert mulasztásuk antiszociális következményeket nem vonna maga után. A munkaadói érdekeltség álláspontjával szemben joggal hivatkoztak arra, hogy egyedül a j áruié kelőírás­62*

Next

/
Thumbnails
Contents