Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.
Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában
12ÔÔ. szám. 483 gel abban, hogy az 1929. évtől kezdve 1 % -kai felemelt orvosi költségtömeg a korábbi 11*5, illetőleg a vállalati pénztáraknál 12*5 százalékra leszállíttassék, másfelől pedig az ügyvitel költségeinek csökkentése végett mind a személyi, mind a dologi szükségletek terén a legnagyobb takarékosság érvényesítése végett megállapítván a költségvetés kereteit. Az a tény, hogy ezek a rendelkezések nem teljes mértékben érvényesültek, sőt az orvosolni kívánt hátrányos körülmények részben még mai napig is fennállanak, idézte elő azt, hogy a pénzügyi helyzet nehézségei, ha nem is az 1929. és 1930. évben jelentkező teljes mértékben, de bizonyos fokban a folyó 1931. évben is megvannak, bár a helyzet javulása a számok kétségtelen adatai szerint elvitathatatlan. Az a megállapításom, hogy boldogult hivatali elődöm rendelkezései nem teljes mértékben érvényesültek helytálló azért, mert a járulékkulcs leszállítása és a napibérosztályozás új megállapítása csak 1930. évi szeptember hó 29. napjától kezdve lépett hatályba. Már pedig figyelemmel arra, hogy a folyamatban levő segélyek a rendelkezés értelmében továbbra is a korábbi magasabb átlagos napibérek alapján, sőt az addig túlmenő segélyképpen élvezett 75 %-os táppénz alakjában is folytatólag megmaradtak és megmaradnak mindaddig, amíg az illető beteg az ő segélyezési igényjogosultságát ki nem meríti, a táppénzszolgáltatásoknak jelentékeny hányada az 1930. év végéig és ezentúl még a mai napig is folyamatosan, a korábban érvényben volt magasabb mértékben történt és történik és így elég jelentékeny részben meghiúsult a táppénzeknek az új, leszállított mértékben való kiszolgáltatása. Megvilágítja ezt az a tény, amely szerint a budapesti kerületi pénztárnál és kirendeltségeinél a régi magasabb napibérosztályok szerint segélyezettek száma a folyó évi január hó 1. napján még 3.791 volt, vagyis a táppénzesek összes állományában 39.09%, vagyis a táppénzeseknek ez a százaléka a jelenleg irányadónál magasabb táppénzsegélyezésben, sőt 75 %-os táppénzben részesült és még a folyó évi április^ hó 20. napján is a budapesti kerületi pénztárnál és kirendeltségeinél még 2087 táppénzes, vagyis a táppénzesek 23.88 %-a azok, akik nem az új, hanem a régi napibérosztály szerint és 75 %-os táppénz arányszám mellett kapják táppénzsegélyeiket. Ez mutatja azt a sajnálatos tényt, hogy a Vass-féle szanálás teljes mértékben a mai napig sem érvényesült. Másfelől a szóbanlevő szanálás kielégítő mértéken alul való maradását megállapítja az a körülmény, amely szerint boldogult hivatali elődöm az orvosi tömeg járulékszázalékát az orvosi szervezetekkel való békés megállapodás alapján a korábbi százalék mértékére leszállította ugyan, azonban azzal a hozzáadással, amely szerint az 1930. évi orvosi tömeg 6*2 millió pengőnél, az 1931. évi tömeg pedig 6 millió pengőnél kisebb nem lehet, — részben csökkentette az eredmény mértékét, tehát megakadályozta az orvostömeg mértékét meghatározó járulékkulcs 1%-os csökkentésének összegszerű érvényesülését. Ebben a tekintetben ugyanis a számítások azt mutatják, hogy az 1930. évben az 1%-kal csökdentett orvosi tömeg, mintegy 6,132.000 pengőt tett volna, tényleg pedig a minimumként megállapított 6'2 millió pengőt kellett fizetni, a folyó évre vonatkozó előzetes számítások szerint pedig az orvosi tömeg 5,557.000 pengőt tenne ki s ezzel szemben 6 millió pengő az Intézet betegségi biztosítási ágát terhelő orvosi tömeg. Nyilvánvaló tehát, hogy boldogult hivatali elődömnek az az engedménye, amelyet az orvosi kar részére minimum megállapításával tett, bizonyos mértékben korlátozza az orvosi kar által tett engedmény érvényesülését. 6i*
