Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.
Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában
48â 1200. szám. tett törvénytervezet szerint a) az illetékes miniszter felhatalmazást kapna a táppénznek rendelettel való csökkentésére, ha «pénzügyi szükségben» a két utolsó év átlagos évi táppénzkiadása az átlagos évi járulékjövedelem egyharmadát meghaladná ; b) a táppénz élvezésének időtartama 26 hétről 52 hétig csak akkor hosszabbítható meg, ha a biztosított legalább 52 hetet megszakítás nélkül töltött utolsó munkaviszonyában; c) a franchiseként alkalmazott vénydíj vényenként 50 gr ; d) a, biztosított a szakorvosi kezeléssel járó gyógy ellátás költségeiben 25 % erejéig részesedik ; e) az igényjogosult családtagok sorából a szülők és a feleség hiányában a háztartást vezető nő töröltetik ; f) családtagok a szülészeti segélyezés keretében csak orvosi, szülésznői és gyógyszerellátásban részesülnek, pénzbeli segélyezésük megszűnik. Megjegyzem, hogy a magyar öregségi és rokkantsági biztosítás bevezetésekor a betegsegélyezés szolgáltatásainak értéke a tízosztályos napi bér osztályrendszer alkalmazásával felemeltetett. III. Bár az említett külföldi társadalombiztosítási reformokban érvényesülő szolgáltatáscsökkentést •— a gazdasági depresszió által ér'ntett biztosított népesség mai megélhetési viszonyaira tekintettel — aggályosnak tartom, az Országos Társadalombiztosító Intézet betegségi biztosítási ágának pénzügyi helyzete mégis arra kényszerít, hogy miként első ízben hivatali elődöm tette, ezúttal most én is a törvényhozás intézkedéseit kérjem az Országos Társadalombiztosító Intézet betegségi biztosítási ágának a szükséges törvényhozási intézkedések útján való rendezésére, amelynek keretében — ha a kiadáscsökkentés összes egyéb tényezőinek érvényesítése után is tartós jellegű, tehát kölcsönművelettel nem kezelhető számadási hiány jelentkeznék — a szolgáltatásoknak múlhatatlanul szükséges, átmeneti csökkentése is megvalósítható. Meg kell állapítanom, hogy azok az intézkedések, amelyeket ebben a tekintetben hivatali elődöm az 1930 : XXVII. t.-c. alapján tett, az Országos Társadalombiztosító Intézet betegségi biztosítási ágának addigi gazdálkodásából keletkezett eladósodottságát, nevezetesen az ágazat fizetőképességének biztosítása érdekében az öregségi és rokkantsági biztosítástól elvont pénzek megtérítésének módját szabályozták. Boldogult hivatali elődöm túlmenőleg kormányzati intézkedésekkel igyekezett a baj gyökeréig jutni és megállapítani, hogy a szóbanlevő biztosítás hiányát mely körülmények idézték elő. Ebben a tekintetben utalok az 1930 : XXVII t.-c. javaslatának miniszteri indokolására, amely helyes nyomon járva igyekezett összehasonlítást tenni a hiánymentesen, sőt 1,770.000 pengő felesleggel zárult 1928. év és a nagy hiánnyal zárult 1929. év zárószámadási adatai között és ennek az összehasonlításnak tanulságai alapján megfejteni azokat az okokat, amelyek a bekövetkezett pénzügyi helyzetet előidézték. Ennek alapján állapította meg boldogult hivatali elődöm, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet betegségi biztosítási ágának pénzügyi nehézségét a taglétszám csökkenésén és a járulékbevételnek evvel együtt járó apadásán felül különösen a következő három körülmény okozta, úgymint : 1. a járulékkulcsnak 1929. évi január 1-én hatályba lépett leszállítása ; 2. a napibérosztályozásnak ugyanattól kezdve hatálybalépett új megállapítása és ezzel az átlagos napibéreknek, valamint az átlagos napibérekhez igazodó készpénzsegélyeknek felemelése, végül 3. az egészségügyi ellátás és az ügyvitel költségeinek emelkedése. Nyilvánvalóan helyes nyomon járt el tehát boldogult hivatali elődöm akkor, amikor a korábbi járulékkulcsot és a korábbi napibérosztályozást helyreállította és bizonyos rendszabályokat foganatosított az egészségügyi ellátás és az ügyvitel költségeinek csökkentésére, egyfelől megállapodván az Országos Orvosszövetség-