Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

120Ö. szám. M «beteglap»-ért 50 pf. díjat kell fizetni. Ez a beteglapdíj 4 HM.-hál alacsonyabb alapbérrel rendelkező biztosítottak esetében a felére, 7 MR.-nél magasabb alapbéres biztosítottaknál másfélszeresére változtatható. Beteglapdíjat egy betegséggel kapcsolatban csak egyszer kell leróni. 6. A szükségrendelet kibocsátásáig a betegsegélyző pénztárak autonóm jogkörébe tartozott a táppénz mértékét túlmenő segélyként alapszerűleg az alapbér 50 %-áról 75 %-éra felemelni, továbbá a 3 napos várakozási időt megszüntetni. A szükségrendelet az önkormányzatoktól ezt a jogot megvonta. Ennek ellenében a táppénzen felül családi segély folyósítandó, házastárs után az alapbér 10 %-ának, más családtagok után az alapbér 5—5 %-ának maximális mértékében, továbbá a táppénz a munkaképtelenség hetedik hetétől kezdve az alapbér 60 %-áig, tehát addig emelhető, amely mérték.— való, hogy kisebb vásárlóerőt jelentő beszámítható javadalmazás alapján — hatályos jogszabályaink szerint a magyar biztosítottakat a segélyezés első napjától megilleti. Családi pótlékokkal együtt azonban a táppénz az alapbér 75 %-ánál magasabb nem lehet. 7. A családtagok segélyezése a szükségrendelettel végrehajtott reformig csak túlmenő segély volt, a reformmal kötelezővé vált. A most már kötelezővé vált családtagi segélyezés azonban nem üti meg a magyarországi mértéket, minthogy a német betegsegélyezésben a családtag orvosi ellátásban legfeljebb 13 héten át részesülhet, a felmerülő gyógyszerköltségnek 50 %-át pedig a biztosított köteles megfizetni. Túlmenő segélyként alapszabályszerűi eg az orvosi ellátás időtartama 25 hétig meghosszabbítható, a biztosítottnak a gyógyszerköltség terhének viselésében való részesedése pedig 30 %-ra mérsékelhető. Az 1930-ban hatálybalépett francia társadalombiztosítási törvény három intézkedéssel előzi meg a járuléktételek elégtelen megállapítása okán fenyegető deficitet : 1. az alapbér 50 %-ában állapítja meg a táppénzt, 2. az orvosi és gyógyszerellátási költségek egy részének viselésére kötelezi a biztosítottat, 3. a kötelező szolgáltatások mértékét is kifejezetten csak a tényleges fedezet erejéig garantálja. A francia társadalombiztosítási törvényben tehát két tehercsokkentő elv érvényesül, a franchise és a szolgáltatások feltételezett garanciája. A franchise a biztosítási esemény okozta kárban részesíteni a biztosítottat, hogy ezáltal annak megelőzésére minden erővel törekedjék. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ha a biztosítás teljes értékű kártalanítást nyújt, a biztosított elmulasztja a biztosítási eset bekövetkezésének elhárítását igénylő kellő elővigyázatosságot. Magasabb napibérosztályba tartozó, kiváltképpen nőtlen biztosítottaknál pusztán az a tény, hogy a dologtalanul élvezhető táppénz nem jelent teljes kártalanítást az elveszett munkabérért, tompult sarkantyúja az egészség akarásának, miért is. a francia törvény — miként több a már említett német szükségrendelet — a biztosítottnak a gyógyítás költségeiben való kötelező részesítésével (franchise) ösztönzi a betegsegélyezés költségeinek csökkentésére vezető gyógyulni akarást. A szolgáltatások feltételezett garanciája a francia rendszerben abban érvényesül, hogy ha a központi tartalékalapból nyújtható hozzájárulás is elégtelen valamely elsődleges pénztár (caisse primaire) számadási hiányának fedezéséhez, a kötelező szolgáltatásokat a hiány megszüntetéséhez vezető mértékben csökkenteni kell. Az osztrák szociális minisztériumok vezetésében bekövetkezett személycsere után is elvi alapjaiban fenntartott osztrák társadalombiztosítási reformterv egyik sarkalatos pontja — részben, a nálunk már megvalósult öregségi és rokkantsági biztosítás tervezett bevezetésével kapcsolatos szociális kiadások emelkedésének ellensúlyozása céljából, részben a betegsegélyző számadási egyensúlyának biztosítása érdekében — a betegségi biztosítás szolgáltatásainak csökkentése. A közzéKépv. iromány. 1927—1932. XXIV. kötet. 6!