Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.
Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában
480 1200. szám. Ausztriában 1930-ban a betegségi biztosítás pénzügyi helyzete annyira rosszabbodott, hogy folyó év elején a kormány a szolgáltatások rendszerének lebontása céljából törvénytervezetet fogadott el, melynek alapelveit a szakminiszter személyében megtörtént változás után is a kormány változatlanul fenntartotta. Csehszlovákiában az 1928. évi társadalombiztosítási novella nem ért célt, 1929-ben a betegsegélyezésnek 1927. év óta tartó pénzügyi nehézségei tovább nőttek. Már 1927-ben 303 betegségi biztosító intézet közül 216 deficittel küzdött. Bár 1928-ban a gazdasági helyzet javult, a csehszlovákiai betegségi biztosítás ez évben kereken 45 millió Ke. hiánnyal zárult. A betegsegélyző pénztárak fizetőképességük fenntartása céljából a gazdasági válságnak két súlyos éve 1929 és 1930 előtt 1929. január l-ig bezárólag az öregségi és rokkantsági biztosítást megillető járulékokból törvényes felhatalmazás nélkül 50"8 millió Kc.-t vettek igénybe betegsegélyezési célokra. Bulgáriában és Görögországban a betegsegélyezés pénzügyi helyzete változatlanul nehéz. Bulgáriában a múlt télen már a betegsegélyező pénztárak egyes gyógyint ézményeinek bezárását vették tervbe, mert a pénztárak meggyöngült pénzügyi erejükkel a kifejlesztett egészségügyi berendezést fenntartani képtelenek voltak. A betegsegélyezés pénzügyi válsága nem Európa, de világszerte feltűnő jelenség. Japánban a háború után szervezett betegségi biztosítás járulék jövedelmének behajtásához a rendőrség beavatkozása volt szükséges, karhatalommal kellett a szociális biztosítás törvényeinek érvényt szerezni. Bármerre tekintünk, azonos gazdasági okok, hasonló szociális jelenségeket váltanak ki. A megélhetés válságában a szociális intézményekre fokozottabb mértékben ráutalt tömegek életigényeinek kielégítése a járadék-, teherviselő gazdasági alanyok fizetőképességének rohamos csökkenése idején növekvő nehézségekbe ütközik. Vitathatatlan, hogy nemzetpolitikai szempontból még mindig előnyösebb eme nehézségeknek vállalása •— ideiglenes megoldásuk módját a szüntelenül változó gazdasági lehetőségek körén belül keresve — a munkaképtelenségük idején kizárólag ezen intézmények szolgáltatásaira utalt tömegek megélhetési válságának elmélyítésénél, mellyel egyértelmű a szociális intézmények működésének korlátozása és — hozzáteszem — melynek szükségszerű folyománya a társadalmi válság. Ennek felismerése és az uralkodó felfogás, hogy a gazdasági válságon át az út a termelési költségek csökkentésén keresztül vezet, eredményezte, hogy a szociális védelemben az egész világnak példát adó Németország a betegsegélyezés pénzügyi nehézségeinek a termelési érdekkel számoló ideiglenes megoldását a szolgáltatások korlátozásában ismerte fel. A németbirodalmi elnöknek a pénzügyi, gazdasági és szociális ártalmak megszüntetése tárgyában 1930 július hó 26-án kelt szükségrendelete, az úgynevezett Notverordnung a betegsegélyezés költségeinek csökkentése céljából a következő nagyobb jelentőségű rendelkezéseket tartalmazza : 1. A biztosított — a magyar törvény rendelkezésének megfelelően — táppénzre nem a betegségnek, hanem a munkaképtelenségnek negyedik napjától kezdődően jogosult. 2. A beteg gondozása bár célszerű és kielégítő legyen, a szükséges mértéket azonban ne haladja meg. 3. A gyógyszerköltségből a biztosítottat minden vény után 50 pf., de legfeljebb a gyógyszerköltség terheli. Ha a vény több előírást tartalmaz, csak egyszeri díjat kell megfizetni. 4. Ha a segélyezéssel járó munkaképtelenségnek utolsó napja vasár- vagy ünnepnapra esik, e napra táppénz nem jár. 5. Az úgynevezett bagatel esetek kiküszöbölése céljából a rendelet a biztosítási gyakorlatban ismeretes ticket mode rateur-t is bevezeti, kimondván, hogy minden
