Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

1200, szám. 469 sításban felmerült helyszíni eljárás költségeinek megtérítése (136. és 145. §-ok és az 1928 : XL. t.-c. 141. §-a) tárgyában.» 10. §. Az 1927 : XXI. t.-c. 106. §-át a következő harmadik bekezdés egészíti ki : «Az alapszabály akként rendelkezhetik, hogy a 107. § hatodik bekezdésének 3. pontjában megjelölt ügyeket a kerületi választmány helyett az annak kebeléből kiküldött segélyezési bizottság intézi. A segélyezési bizottság az alapszabályban meghatározott számú, de legalább hat tagból és ugyanannyi póttagból áll. A bizottság tagjait és póttagjait a választmánynak munkaadó és biztosításra kötelezett tagjai saját kebelükből külön-külön egyenlő számban titkos szavazással választják. A bizottság tagjainak megbízatása a választmány megbízatásának lejártáig, illetőleg az új választmány által választott bizottság megalakulásáig tart. A bizottság választását, működését és tárgyalási rendjét —- figyelemmel a 100. § második bekezdésének a közgyűlésre vonatkozó rendelkezéseire is — az alapszabály szabályozza.» 11. §. Az 1927 : XXI. t.-c. 114. §-át a következő Ötödik bekezdés egészíti ki : «A 106. § harmadik bekezdésében említett segélyezési bizottság elnöke és ennek helyettese a választmány elnöke, illetőleg ennek helyettese. A bizottság elnökének jogkörére a harmadik és negyedik bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.» 12. §. Az 1927 : XXI. t.-c. 115. §-ának ötödik bekezdését folytatólag a következő rendelkezés egészíti ki : «Az állam vagy az állammal nyugdíjviszonossági viszonyban álló nyugdíj- (nyugbér-) teherviselő (1912 : LXV. t.-c. 16., 17. és 18. §-a) az Országos Társadalombiztosító Intézet által fizetett állandó és egyszersmindenkorra szóló ellátásokat (nyugdíjak, végkielégítések, nyugdíj megváltások stb.) az Intézetnek megtéríti abban az arányban, amelyben az állami, illetőleg a megfelelő egyéb szolgálatban töltött idő az ellátás megállapításánál beszámított időhöz viszonylik. Viszont az Országos Társadalombiztosító Intézet megtéríti az államnak vagy az állammal nyugdíj viszonossági viszonyban álló teherviselőnek azoknak az ellátásoknak arányos részét, amelyeket az állam vagy a tekintetbe jövő teherviselő az Országos Társadalombiztosító Intézet szolgálatában eltöltött idő figyelembevételével fizet. Az ellátások megtérítése címén keletkezett követeléseket az állam, illetőleg a tekintetbe jövő teherviselő és az Országos Társadalombiztosító Intézet kölcsönösen negyedévenkint egyenlíti ki. Az ellátások arányos megtérítésére vonatkozó rendelkezést alkalmazni kell azokban a megfelelő esetekben is, amelyek egyfelől a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, másfelől az állam, illetőleg a tekintetbe jövő teherviselő, vagy az Országos Társadalombiztosító Intézet között felmerülnek. A megosztás tekintetében felmerülő vitát a m. kir. Közigazgatási Bíróság dönti el.» 13. §. Az 1927 : XXI. t.-c. 120. §-a első bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek : «A biztosítottak egészségügyi ellátására vonatkozó kérdésekben és a társadalombiztosítási orvosi szolgálat tárgyában az Országos Társadalombiztosító Intézet véleményező szervei az orvosi tanácsok. Minden kerületi pénztár székhelyén egy-egy kerületi orvosi tanácsot kell alakítani. Ezenfelül Budapesten központi orvosi tanácsot is kell alakítani, amely az Intézetnek, úgyszintén a szerződött orvosoknak országos jellegű ügyeiben gyakorolja az orvosi tanács feladatait ; a központi orvosi tanácsba minden vidéki kerületi orvosi tanács egy-egy tagot (póttagot), a budapesti kerületi orvosi tanács pedig a vidéki kiküldöttek számával egyenlő számú tagot (póttagot) küld ki. A kerületi orvosi tanács elnöke a kerületi pénztár főorvosa, a budapesti kerületi