Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.
Irományszámok - 1927-1134. Törvényjavaslat a földteherrendezés előmozdítására szükséges intézkedésekről
118 1134. szám.. altruista vagy esetleg más megbízott pénzintézet mint árverelő lépjen fel és résztvegyen olyan határig, amely az eset körülményei szerint, az Országos Bizottság véleményéhez képest indokoltnak mutatkozik. Ha azután az ingatlan az árveréssel megbízott intézet által vétetett meg, újabb egyezkedési kísérletet kellene kezdeményezni az elárvereztetett gazdának ama hitelezőivel, akik az ingatlan árverési vételárában követeléseikre fedezetet már nem nyertek, mert lehetővé kívánnám tenni azt, hogy ilyen esetben az ingatlant a volt földtulajdonos szerezhesse vissza. Ennek érdekében természetszerűleg szükséges volna azonban az, hogy előbb a hitelezőkkel mégis valaminő módon kiegyezhessék, mert különben nem maradhatna zavartalanul és a hitelezők zaklatása nélkül a birtokban. Önérthetőleg a megtörtént ingatlanárverés után a hitelezők nem számíthatnának már olyan egyezségi feltételekre, mint aminő az árverés előtt lett nekik felajánlva, mert hiszen hitelezői helyzetük most már, amikor a fedezetül szolgáló ingatlan elárvereztetett, Összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint volt azelőtt. Hangsúlyozni kívánom itt azt, hogy a fentiekben vázolt egész elgondolásom annak a célnak szolgálatában kíván állani, hogy elsősorban a kisbirtokos osztály terheinek a rendezése és könnyítése legyen elérhető. Távol áll tőlem az a szándék, hogy ezen célkitűzésem folytán a közép- és nagybirtokosok hasonló érdekei figyelmen kívül hagyassanak, mert teljes tudatában vagyok annak, hogy a középés nagybirtokosok terhei szintén olyan természetűek, amelyek rendezése érdekében az államnak ugyancsak közbe kell lépnie és bizonyos áldozatokat is kell hoznia. Ha mégis elsősorban a kisbirtokosok megsegítésére gondolok, azt nemcsak abból az okból teszem, mert tudom, hogy a segítséget hozó közbelépés náluk a legégetőbb és a legindokoltabb, hanem teszem ezt egyben abban a biztos tudatban is, hogy a kisbirtokos osztály megsegítése, nyomasztó adósságaitól való megszabadítása és a föld iránt táplált bizalmának és ragaszkodásának megszilárdít tása végeredményben a föld áresésének megakadályozását, sőt remélhetőleg rövid időn belül az áremelkedés irányzat áriak megindulását eredményezhetik. A nagyobb birtokosok terhei ugyanis a legtöbb esetben akként is rendezhetőknek látszanak, ha a birtoknak bizonyos kisebb-nagyobb része felparcellázás útján eladatik s a terhek a befolyó vételárból kielégíttetnek. Addig azonban, amíg a kisbirtokos osztálynak a föld értékébe vetett bizalma földszerzési vágya és mindezeken felül főleg a vásárlóképessége helyreállítva nincsen, nagyobbarányú parcellázási tevékenység kialakulására nem lehet számítani. A törpe- és kisbirtoknak az a baja, hogy rejtett munkanélküliséget okoz, mert sem a tulajdonos és családja munkaerejének, sem pedig felszerelésének teljes kihasználására nem nyújt elegendő alkalmat. Ezen segítem csak úgy lehet, ha az ilyen gazdák vagy igen intenzív és sok munkát- igénylő és azt ki is fizető gazdálkodásra térnek át, vagy ha területüknek szaporításával válik lehetővé munkerejüknek és felszerelésüknek jobb kihasználása. A leghasznosabban tehát az olyan kisbirtokosok tudnak gazdálkodni, akiknél a föld megmívelésének nehézségét figyelembe véve, a gazdasági felszerelés és munkaerő teljes mértékben van kihasználva. Gyakorlati tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az olyan gazda, akinek 10 kat. hold kiterjedésű birtoka van, a már meglévő élő és holt felszereléssel, valamint saját és családtagjai munkaerejének jobb kihasználásával többszörösen nagyobb gazdaságnak a megmunkálására is képes, mégpedig a nélkül, hogy ezáltal különösebb további költségekkel kellene számolnia. Az a keresettöbblet tehát, amelyet gazdaságának bizonyos megfontolt srányú megnövelésével elérhet, az esetek túlnyomó részében tiszta hasznot jelent a mint ilyen egyúttal a legkívánatosabb nemzetgazdasági érdek is. Mindezek a fejtegetések arra mutatnak, hogy a kisbirtokos osztály gyors
