Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.
Irományszámok - 1927-1134. Törvényjavaslat a földteherrendezés előmozdítására szükséges intézkedésekről
116 1134. szám. hogy minden reményem megvan arra, hogy az ügyek túlnyomó nagy részében az egyezkedési tárgyalások sikerre fognak majd vezetni. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesületétől, mint a pénzintézetek érdekképviseletétől ugyanis ennek a törvényjavaslatnak előkészítő tárgyalásai során ígéretet kaptam már arra, hogy e javaslat hazafias és szociális törekvéseit a pénzintézetek teljes mértékben igyekezni fogják előmozdítani és nem kételkedem abban, hogy ennek az ígéretnek nemcsak maguk a pénzintézetek fognak lehető önzetlenséggel eleget tenni, hanem egyben más hitelezőknél is — főleg az ipar és kereskedelem körébe tartozó hitelezőknél — érvényesíteni fogják befolyásukat abban az irányban, hogy már csak saját jól felfogott.egyéni érdekükben is hasonló magatartást tanúsítsanak. Az egész teherrendezési akció legfőbb irányítására a törvény egy ú. n. «Országos Bizottság»-ot kíván szervezni. Ennek az új Országos Bizottságnak szervezetét, feladatait, működési és hatáskörét a törvényjavaslat nem kívánja részletesen szabályozni, mindamellett nézetem szerint már a törvényben volna megállapítandó bizonyos hatósági jogkör e bizottság számára. A részletes szabályok megalkotása egyébként a pénzügyminiszterre bízatnék. Elgondolásom szerint ez az Országos Bizottság lehetőleg kevés számú, önzetlen, országos nevű mezőgazdasági szakférfiúból állana, akik díjazás nélkül, tisztán hazafias kötelességtudástól vezéreltetve vinnék a reájuk bízott fáradságos és felelősséggel teli szerepet. Ez az Országos Bizottság bizonyos vonatkozásokban átvenné a gyufakölcsön maradványa egyes részeinek felhasználását irányító ú. n. Ötös Bizottság szerepét, amelyet a 4300/1930.M. E. számú kormányrendelet hívott életre és amely a jelen törvény értelmében szervezendő Országos Bizottság megalakulásával megszüntettetnék. Meg kell itt még emlékeznem arról, hogy a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete a kötelékébe tartozó pénzintézetek nevében készségét fejezte ki arra nézve, hogy az egyezségek során az elsőhelyű törlesztéses kölcsönt, sőt a másodhelyű kölcsönből is annyit, amennyit az eset körülményei szerint magában az ingatlanfedezetben biztosítva látnak, az ingatlanon mint jelzálogos követelést meghagyják. Az egyezség az elsőhelyű jelzálogos terheket tehát a legritkább esetben érintené s a legtöbbször változatlanul megmaradhatnának az ingatlanon. Ez egyik igen lényeges pontja az elgondolásnak. A továbbiakban az elgondolás akként szól, hogy azok a hitelezők, akik hajlandók követelésüket hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönné átalakítani, és akik ezzel kapcsolatban, az eset körülményeihez képest, legtöbbször a tőke és kamat tekintetében is megfelelő engedményeket kell, hogy tegyenek, nem az adóssal maradnának jogviszonyban, hanem követelésüket a rend p ző pénzintézeteken keresztül a Magyar Pénzügyi Szindikátu s szerezné meg, amelynek kötelezettségeiért a hitelezőkkel szemben az államkincstár szavatolna. A Magyar Pénzügyi Szindikátusra vonatkozólag meg kell jegyezni azt, hogy ez az intézet az altruista pénzintézeteknek és egyes nagyobb más budapesti pénzintézeteknek részvételével megalakult szövetkezet, amelynek bizonyos meghatározott irányokban kifejtendő közhasznú működési és üzletköre az 1922. évi XVII. t.-c. 17. §-ában határoztatott meg. Ennek a már meglévő pénzintézeti keretnek a felhasználása látszik legalkalmasabbnak arra a feladatra, hogy betöltse annak a központi intézménynek a szerepét, amelynél a teherrendezési eljárás pénzügyi műveleteinek végeredményben összpontosulniok kell. A Magyar Pénzügyi Szindikátusnak természetszerűleg ahhoz, hogy ezt az újonnan reá bízandó altruisztikus tevékenységét kifejthesse, alapszabályait megfelelően kibővítenie szükséges. Továbbá az is szükségesnek látszik, hogy annak kidomborítása érdé-
