Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1134. Törvényjavaslat a földteherrendezés előmozdítására szükséges intézkedésekről

1134. szám. 115 kodása miatt nem sok remény van arra, hogy pénzintézeteink a közel jövőben a mezőgazgaság által elviselhető kamatfeltételek mellett teremthessék elő azokat a tőkéket, amelyekre egy ilyen nagyarányú teherrendezési akciónak lebonyolításánál szükség volna. Ugyanezen okokból arra sem lehet még csak gondolni sem, hogy az állam vegyen fel esetleg hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönt arra a célra, hogy a kölcsön eredménye a mezőgazdaságot terhelő függőadósságok konverziójára fordíttassék. De vegyük most már számba azokat az anyagi eszközöket, amelyekre a feltétlenül szükségesnek mutatkozó teherrendezési akció pénzügyi lebonyolításánál támaszkodni lehet. Erre nézve előadom, hogy az ú. n. svéd gyufakölcsön eredményéből hosszúlejáratú mezőgazdasági kölcsönök nyújtására fordítható összegekből 14,850.000 P volt tartalékolható azokra a célokra, amelyek a rendezést, illetőleg a terhek könnyítését vannak hivatva szolgálni. Ezenkívül számításba lehet még venni azt a 2,500.000 dollár összeget is, tehát kb. 14,500.000 P-t, amelyet a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete az 1930 : XXXI. t.-c. 1. §-ának 3. pontjában foglalt felhatalmazás alapján elvállalt állami szavatosság mellett már egyenesen a gazdaszanálási akció céljaira vett fel a Chase National Bank newyorki bankcégtől. Végül- későbbi időpontban, ha hosszúlejáratú kölcsön lehetővé válik, az ú. n. gyufakölcsönből az átmeneti mezőgazdasági kölcsön céljára felhasznált 26 és fél millió pengő is fel fog szabadulni. Arranézve, hogy a rendezést igénylő, nyomasztó rövidlejáratú tartozások összege mennyit tesz ki, pontos statisztikai adatokkal nem rendelkezünk, de nyilvánvaló, hogy a terhek rendezésére a fenti összegek semmi esetre sem elegendők. Miként volna tehát mégis elérhető az a cél, amelyre az előzőkben már kifejtettek szerint a megsegítés érdekében törekedni kell, nevezetesen az, hogy a mezőgazdák nyomasztó függő adósságait hosszúlejáratú törlesztéses s egyben méltányos kamatozású kölcsönné lehessen átalakítani? Az adott helyzetben erre kétségkívül csak egy mód kínálkozik, lehetővé tenni azt, hogy maguk a hitelezők alakítsák át rövidlejáratú követeléseiket hosszúlejáratú törlesztéses követelésekké. Nem kételkedem abban, hogy ez igen sok esetben lehetséges lesz. Ma ugyanis a gazdáknál érdekelt második, harmadik, vagy még távolabbi ranghellyel biztosított hitelezők tekintélyes része olyan helyzetben van, hogy alig lehet reménye arra, hogy követeléséhez hamarosan hozzájuthasson, és számolnia kell azzal, hogy amennyiben az adós mezőgazdának ingatlanát ma elárverezteti, a nyomott földárakhoz igazodó alacsony árverési vételárban a követelése előreláthatólag vagy egyáltalán nem, vagy csak részben fog kielégítést nyerhetni. Az ilyen hitelezőnek egyáltalán nem érdeke tehát az, hogy az adós ingatlana elárvereztessék és minden bizonnyal örömmel ragadná meg az ilyen hitelező az alkalmat arra, hogy követelését hosszúlejáratú, törlesztéses, méltányos kamatozású követeléssé alakítsa át, ha ennek ellenében követelése olyan új biztosítékokat fog nyerni, amelyek a pontos és teljes visszafizetést feltétlenül biztosítják. Sőt kétségtelennek látszik, hogy ilyen természetű biztosíték elnyerése érdekében az a hitelező, akinek rangsorbeli helyzete erősen kedvezőtlen, nemcsak a kamatokban, hanem még a tőkére nézve is engedményeket fog tenni. A teherrendezési akció elgondolása mindezekhez képest azon alapszik, hogy az államnak és az összes érdekelt többi tényezőknek, de különösen az összes hitelnyújtó pénzintézeteknek jóakaratú összefogása és együttműködése lehetővé fogja tenni azt, hogy a gazda magánegyezségi úton megállapodást köthessen. Arról, hogy egyes konkrét esetekben a teherrendezési eljárás és annak egyes mozzanatai miként fognak lebonyolódni, az általános indokolás egyik későbbi helyén emlékezem meg. Itt csupán azt kívánom e vonatkozásban előrebocsátani, 15*