Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.

Irományszámok - 1927-1026. Törvényjavaslat a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról

44 1026. szám. őrzésére a felügyeleti hatóságnak módot kell adni. Másrészt biztosítani kell azt is, hogy a helyszíni vizsgálatok és ellenőrzések alkalmával tapasztaltakról az eljáró közegek csak felettes hatóságuknak tegyenek jelentést. A 36. §-hoz. Az üzemvezető szakképzettsége és az alkalmazott személyzet szakismeretei tekintetében a saját használatú villamosművekkel szemben a vagyonés életbiztosság követelményeire való tekintettel a 30. és 31. §-ok rendelkezéseit szintén érvényesíteni kellett. Az ezúttal kisebb mértékben érintett közérdekre való tekintettel azonban a kereskedelemügyi miniszter a 30. §. első és második bekezdésében foglalt rendelkezésekkel szemben a saját használatú mű fenntartójának kérelmére könnyítéseket engedélyezhet vagy felmentést adhat. Az adatszolgáltatás kötelezettsége csak a bejelentés alá eső saját használatú műre áll fenn, erre is azzal az eltéréssel, hogy gazdasági adatokat nem kell bejelentenie. Á könnyítések engedélyezésének és a felmentés adásának az a magyarázata, hogy ezek a villamosművek a közérdeket közvetlenül kevésbbé érintik, a gazdasági adatokat pedig, minthogy e művek üzeme iparvállalattal vagy más üzemmel kapcsolatos, megbízhatóan alig lehet annak adataitól különválasztani. Az ellenőrzés lehetőségét a bejelentés alá eső saját használatú villamosműveken kívül azokra is biztosítani kellett, amelyek építéséhez és üzembehelyezéséhez a 6. §. második bekezdése értelmében engedély szükséges. VI. fejezet. Jogviszony az engedélyes és a fogyasztó között. A 37. §-hoz. A villamos energia szolgáltatása iránt kötött szerződést a bírói gyakorlat szállítási szerződésnek minősíti. Ez a szerződés azonban annak folytán, hogy a jogviszony létesítése a fogyasztó részéről bizonyos tőkebefektetést igényel és, hogy a villamos energiafogyasztásra berendezkedés a fogyasztót a jogviszony tartós fenntartására ösztönzi, akkor is közelebbi szabályozást igényelne, ha a javaslat a kizárólagossági joggal az engedélyesnek bizonyos kiváltságos jogállást nem biztosítana. Elsősorban arra van szükség, hogy a fogyasztó, amikor a villamos energiára berendezkedés felől dönt, hosszú időre egyforma energiaárakkal vethessen számot és ne legyen kitéve a vállalat részéről az energiaárak emelésének akkor, amikor berendezéseinek létesítése folytán az energiafogyasztástól nagyobb áldozatok nélkül nem léphet vissza. De az energiagazdálkodás elterjedésének szempontját az sem elégítené ki, ha az engedélyes az energiaárakat szabadon maga állapíthatná meg és csupán az utólagos változtatások tekintetében állítana fel a javaslat korlátozó szabályokat. A túlzott ármegállapítás ugyanis az energiafogyasztásban való részvételtől visszariasztó hatással lenne, ha pedig a fogyasztók mégis kénytelenek lennének az energiaszolgáltatást igénybe venni, erkölcsi szempontból esnék kifogás alá a monopolisztikus jellegű vállalat szabad ármegállapítása. Éppen ezért a javaslat gondoskodik arról, hogy az energiaárak már az engedélyokiratban elvileg véglegesen és úgy állapíttassanak meg, hogy a fogyasztói érdekek is ki legyenek elégítve s az is biztosítva legyen, hogy az engedélyes a maga számítását megtalálja. Éppen úgy, mint a vasutakkal szemben a fuvarozási kényszer megállapítása, a közhasználatú villamosművek tekintetében is indokolt az egyes fogyasztókkal szemben az árszabás alól engedett kivételek megtiltása. Külön, személyre szóló kedvezmények engedésével a villamosműnek alkalma nyílnék arra, hogy a legkülönbözőbb ipari vállalatok versenyébe döntő tényezőként beleszóljon. Az említett szempont sem gátolhatja azonban meg azt, hogy azok a fogyasztók, akiknek a fogyasztása a, villamosműre különösen előnyös, pl. azért,