Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.

Irományszámok - 1927-999. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a törvénykezés egyszerűsítéséről" szóló 929. számú törvényjavaslat tárgyában

999. szám. 173 hatja. Ily esetben a tanuk, esetleg szakértők megidézéséről vagy elővezetéséről a kir. ügyészség gondoskodik; a főtárgyaláson a vádirat felolvasása helyett a vádat a kir. ügyész élőszóval terjeszti elő; a törvényszék a vádlott részére-a Bp. 56. §-ában felsorolt eseteken kívül is rendelhet védőt. Ha a terheltnek a törvényszék elé állítása az említett három napon belül nem történt meg és az előzetes letartóztatás indítványozására törvényes ok nincs, a terheltet a kir. ügyészség köteles nyomban szabadlábra helyezni. A kir. törvényszék mint egyesbíróság hatáskörébe utalt oly bűncselekmény esetében, amelynek jogi és ténybeli megítélése egyszerű, a nyomozás csak a vád tájékoztatására legszükségesebb adatok felderítésére szorítkozik. Ily ügyekben a nyomozó szerv csak tényvázlatszerű rövid tájékoztatást terjeszt a kir. ügyészség elé, a kir. ügyészség pedig, amennyiben a nyomozás kiegészítését szükségesnek nem tartja, alakszerű vádirat vagy vádindítvány mellőzésével késedelem nélkül a tárgyalás kitűzését indítványozza a kir. törvényszék egyesbírájánál. A vádlott részére szóló idézésben röviden meg kell jelölni a vád tárgyává tett b une s elekmény t. Az előbbi bekezdés alá eső ügyekben, ha a bizonyítékok rendelkezésre állanak vagy nyomban a bíróság elé terjeszthetők, a kir. ügyészség a terheltet ügyének tárgyalása végett — letartóztatása esetében azonban a jelen §. 1. bekezdésében meghatározott különbeni következmény alatt három napon belül — a bíróság elé állíthatja. Ilyenkor a tanuk, esetleg szakértők megidézéséről vagy elővezetéséről a kir. ügyészség gondoskodik. A tárgyaláson a vádirat felolvasása helyett a vádat a kir. ügyész élőszóval terjeszti elő, egyébként a tárgyalásra a Bp. XVIII. Fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha a kir. ügyészség a 104. §. szerinti eljárást indítványozza. Az 1921 : XXIX. t.-c. 8. §-a hatályát veszti.» A javaslat 96., illetve 101. §-a lényegileg érintetlenül hagyta az 1921 : XXIX. t.-c. 8. §-át, azonban ennek a §-nak tartalmát a javaslat 93. §-a megváltoztatta annyiban, hogy most már az 1921 : XXIX. t.-c. 2. §-ának 1. és 2. pontja helyébe a javaslat 90., illetve 93. §-ának 1. és 3. pontja lépett, sőt a 3. pont ki is bővítette az 1921 : XXIX. t.-c. 2. §-ának 2. pontját. így kétség merülhetne fel a gyakorlatban aziránt, hogy az 1921 : XXIX. t.-c. 8. §-át milyen bűncselekmények eseteiben lehet alkalmazni. Ezért célszerű az 1921 : XXIX. t.-c. 8. §-ának szövegét felvenni a javaslat 101. §-ába, ennek első bekezdéseként, a megfelelő átalakítással. Ennek megfelelően a javaslat 104. §-ának második bekezdésében mellőzni kell az 1921 : XXIX. t.-c. 8. §-ára való utalást. A törvényjavaslat régi 100,, az új számozás szerint 108. §-ánah 1—4. bekezdésének helyébe a következő rendelkezések felvételét javasoljuk : «A kir. törvényszék mint egyesbíróság hatáskörébe nem utalt bűnügyekben a vádirat ellen kifogásnak csak abban az esetben van helye, ha a vád tárgya hamis tanuzás, hamis eskü (Btk. XII. Fejezet), hamis vád (Btk. XIII. Fejezet), szemérem elleni bűncselekmény (Btk. XIV. Fejezet), gyermekölés (Btk. 284. §.), magzatelhajtás (Btk. 285. és 286. §.), zsarolás (Btk. 350—353. §.), hűtlen kezelés (Btk. 361—363. §.), csalás (Btk. XXXI. Fejezet^, okirathamisítás (Btk. XXXII. Fejezet), hivatali vagy ügyvédi bűntett, vagy vétség (Btk. XLII. Fejezet). A Bp. 256. §-ának utolsó bekezdése hatályát veszti. Az első bekezdésben fel nem sorolt bűncselekmény esetében a vádló a vádiratot a tanács elnökénél nyújtja be, tekintet nélkül arra, hogy vizsgálat volt-e vagy nem. Ily ügyben a vádirat elintézése a következő szabályok szerint történik :