Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.

Irományszámok - 1927-999. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a törvénykezés egyszerűsítéséről" szóló 929. számú törvényjavaslat tárgyában

162 999. szám. A törvényjavaslat 8. §-âhoz : A két utolsó bekezdés helyébe a következő új szöveget javasoljuk : . «Ha a perben áz egyik fél szegénységi jogban részesül, ellenfelét a Pp. 112.. §-ában foglalt feltételek nélkül is megilleti az a jog, hogy az illetéknek arra a részére nézve, amelyet kizárólag a szegénységi jogban részesülő fél keresete vagy viszontkeresete következtében kellene lerónia, egyelőre fel van mentve az ügyben felmerülő, akár bélyeggel, akár készpénzzel lerovandó illetékek lerovása alól. Ebben az esetben a szegénységi jogban részesülő fél ellenfele az ügy jogerős befejezése után, ha pervesztes, kiszabás alapján, a marasztalási összegnek aránylag megfelelő illetéket utólag megfizetni köteles, még pedig mind a saját magáért, mind az ellenfeléért lerovandó illetékeket, ideértve az ítéleti illetéket is. Ha a vagyonjogi perben szegénységi jogot kérő fél a perköltség egy részét fedezni tudja anélkül, hogy a saját és a Pp. 112. §-ának 2. bekezdésében megjelolt hozzátartozóinak szükséges tartása sérelmet szenvedne, a bíróság a szegénységi jogot megadó határozatban kimondja, hogy a Pp. 113. §-a 1. bekezdésének 1., 3. és 4. pontjában felsorolt költségeknek e része tekintetében egyelőre nincs a fizetés alól felmentvén A törvényjavaslat utolsó két bekezdése nem volt figyelemmel arra, hogy nemcsak a felperes részesülhet szegénységi jogban, hanem az alperes is. Minthogy a szegénységi jogban részesülő alperes is nagy viszontkereset támasztásával megzsarolhatja felperest, a törvényjavaslat e rendelkezését oly kép kell szövegezni, hogy mind a két félre egyaránt alkalmazást nyerhessen. Azonkívül célszerűnek mutatkozik, hogy abban az esetben, ha a szegénységi jogot kérő fél nem képes ugyan a Pp. 113. §-ában említett összes költségeket viselni, azonban azoknak egy részét viselni képes, részleges szegénységi jogban részesüljön., A törvényjavaslat 14. §-ához. A 14. §. bevezető részéül a következő szövegezést ajánljuk : .,'.•'-' «A Pp. 196, §-át és a Ppn. (1925: VIII. t.-c.) 4. §-át a következő rendelkezés egészíti ki : » Ezen módosítás csakis stiláris jellegű. A javaslat 14. §-ának második bekezdéséből kimarad a negyedik sorból a «lehető» szó. Ugyanezen bekezdés utolsó mondata helyett külön bekezdés gyanánt ez a mondat jön : «A meg nem felelő előkészítő iratért perköltség nem jár.» A módosítás enyhébb formában ugyan, de lényegileg megegyezik az eredeti javaslat rendelkezésével. Az enyhébb formát indokolj a az a felmerült kívánság, hogy a bírói mérlegelésnek tágabb tér maradjon. A szankció teljes elejtésébe azonban, amire irányuló kívánalom több oldalról felmerült, a bizottság nem mehetett bele, mert különben az előkészítő iratok terjengőssége ellen irányuló rendelkezés lex inperfecta lenne. A törvényjavaslat 24. §-ához a következő kiegészítést javasoljuk : «A Pp. 476. §-ának 3. bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek : Az értéket a fellebbező fél szükség esetében valószínűvé tenni köteles. Egyebekben'az érték megállapítására a Pp. 5—8. §-ait megfelelően kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a perköltség kivételével a járulékokat, ha magukban véve meghaladják a fellebbezés kizárására irányadó értékhatárt, figyelembe kell venni. Áz elsőbíróságnak olyan ítélete ellen, amely ellen egyebekben a fellebbezés mind a két félre nézve e §. szerint ki volná zárva, egyedül a perköltség viselésének és mennyiségének kérdésében fellebbezésnek csak abban az esetben van helye, ha a mégítélt perköltség összege meghaladja a fellebbezés kizárására irányadó értéket. Az egy eljárásba egyesített (Pp. 189. és 233. §.) perekben hozott közös y