Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.

Irományszámok - 1927-999. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a törvénykezés egyszerűsítéséről" szóló 929. számú törvényjavaslat tárgyában

160 999. szám. kiegészítést, 97-ben vizsgálatot, 577 ügyben pedig az eljárást megszüntette. Azon ügyek közt, melyekben a vádtanács az eljárást megszüntette, jelentékeny számmal szerepelnek olyan természetűek, melyekben már magának a főtárgyalás kitűzésének is bizonyos társadalmilag hátrányos hatása lehetett volna a terheltre nézve. A javaslat eredeti szövege szerint is az észrevételek során megvalósítható lenne ugyan az a cél, melyet a vádtanács szolgál. A bizottság azonban főleg a budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsánál szerzett tapasztalatok alapján figyelembeveendőnek találta azt a sok oldalról elhangzott óhajt, hogy a kifogási eljárás ne töröltessék el teljesen, hanem maradjon fent mindazokra az esetekre, melyekben indokoltnak látszik a vádtanács által való megrostálásra bízni azt a kérdést, hogy a terhelt a vádlottak padjára kerüljön-e, vagy se. Indokoltnak látta az igazságügyi bizottság ezt az olyan esetekben, melyekben már magának a főtárgyalás kitűzésének is az említett hátrányos társadalmi hatása valószínű. Mivel pedig a vádtanács egyéb hatáskörében mindenütt teljesen bevált és a Bp. által a vádtanács hatáskörébe utalt egyéb ügyekben működése úgyis fennmarad, az igazságügyi bizottság a képviselőház elé terjesztett jelen javaslatban egyes kifejezetten felsorolt esetekre a vádtanács előtti kifogási eljárást fenntartotta, de mellőzi mindazokban az esetekben, amikor általánosságban a kifogási eljárás csak a bűnper elhúzását jelentette. Beható vita tárgyává tette az igazságügyi bizottság az egyesbírói rendszer kérdését is a törvényszékeknél. Altalánosságban látszólag ellentmondás van abban, hogy a törvényszékeket társasbíróságnak ismerte a régebbi elgondolás és mégis a törvényszékeknél egyes bírák ítélkeznek. Ez az elgondolás a régi magyar jogban gyökeredzik, mely még a legalsóbb fokon is társasbíróságot ismert, mikor a szolgabíró az ő esküdtjével együtt ítélkezett. Ez a rendszer általános lehetett és meg is felelhetett akkor, mikor a közigazgatással kapcsolatos bírói teendők ellátása jóformán nobile officium volt és az államra majdnem semmi terhet sem rótt. A modern állam azonban kénytelen mind szélesebb körben rátérni a jól fizetett, kizárólag élethivatásuknak élő és minél alaposabb képzettségű egyesbírók rendszerére. Nemcsak járásbíróságaink kizárólag egyesbíróságok, hanem a-z Ügyek jelentékeny részét a törvényszékeknél is elsőfokon célszerűbbnek látszik és részben kénytelenek is vagyunk egyesbírókra bízni, úgyhogy a fejlődés irányzata az, hogy a társasbírói rendszer érintetlenül inkább csak a fellebbezési perszakban maradjon fent. Elismeri a bizottság, hogy ehhez a kellő előfeltételek tekintetében még van kívánnivaló. A javaslat tehát, ha inkább kényszerűségből is, némileg kiterjeszti az egyesbírói rendszert a bűnvádi eljárásban, de az igazságügyi bizottság abban a meggyőződésben van, hogy már az egyesbírói rendszerre való tekintettel is feltétlenül szükséges az alsófokú bíróságoknak további megerősítése. A megerősítést szolgálja a jelen javaslat is a bíróságok tehermentesítésére való törekvéssel; a mai túlterheltségtől megszabadított bíró az érdemleges ügyekbe jobban el fog mélyedhetni és ítélkezése nemcsak gyorsabb, hanem alaposabb is lesz. A kir. törvényszék mint egyesbíróság eljárását büntetőügyekben egyszerűsíteni kívánja a javaslat és a kir. ügyészség indítványára olyan ügyekben, melyek jogi és ténybeli megítélése egyszerű, a keresztkérdezésnek kíván tágabb kört biztosítani. A keresztkérdezés rendszere mellett a bíró nem kerül abba a helyzetbe, hogy az előkészítő eljárás iratai már eleve hatást gyakoroljanak meggyőződésére. A bírónak e rendszer mellett nincs nyomozó, hanem csak tárgyalásvezető és ítélő hatásköre, ami őt teljesen a felek fölé emeli és az eléje kerülő ügynek csak ítélő bírájává teszi. A keresztkérdezés rendszere eddig is benne volt bűnvádi per-