Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.

Irományszámok - 1927-999. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a törvénykezés egyszerűsítéséről" szóló 929. számú törvényjavaslat tárgyában

156 999. szám. 999. szám. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése „a törvénykezés egyszerűsítéséről" szóló 929. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Képviselőház ! Az 1930. évi április hó 1-én benyújtott törvényjavaslat 1930. évi június hó 6-án került az igazságügyi bizottság elé. Több mint két hónap alatt úgy az igazságügyi bizottság és a tisztelt Képviselőház tagjainak, mint a tudományos és gyakorlati szakköröknek bőséges alkalmuk nyílt a törvényjavaslatban tervezett rendelkezések tanulmányozására és különböző értekezleteken és folyóiratokban való megvitatására. Ebben a tekintetben nem is lehet semmiféle panasz, mert a javaslat az észrevételeknek, a pártoló és ellenző hozzászólásoknak, a legapróbb részletekig hatoló módosító javaslatoknak valóságos kereszttüzébe került. Ha még arra is figyelemmel vagyunk, hogy az igazságügy miniszter úr még a képviselőház elé terjesztés előtt nyilvánosságra hozta és úgy bírói, mint ügyvédi körökkel részletesen tárgyalta a javaslat tervezetét : akkor leszögezhetjük azt a tényt, hogy az igazságügyi bizottság által ezennel beterjesztett javaslat azok közé tartozik, melyek az egész közvélemény nyilvános bírálatának tűzpróbáján keresztülmentek. Meg kell állapítanunk, hogy a javaslat a nyilvános bírálat tűzpróbáját kiállotta. Ha a beható megvitatás során bőségesen merültek is fel észrevételek és történtek módosító javaslatok, azt csaknem kivétel nélkül elismerték minden oldalról, hogy a törvényjavaslatra szükség van. Az igazságügyminiszter úr viszont nem zárkózott el egyetlen olyan módosítástól sem, mely a javaslat alapelveit nem érintette. Erre a törvényjavaslatra nem pusztán az államháztartásunkban parancsoló követelmény gyanánt föllépő takarékosság elve szempontjából van szükség, sőt a takarékosságot — az igazságszolgáltatás mindenek fölött álló érdekéről lévén szó —már maga a kormány is a javaslat benyújtásakor inkább másodrendű, nem döntő szempontnak tekintette, a közvélemény is kifejezést adott abbeli meggyőződésének, hogy az ítélkezés jóságát semmi más szempontnak, még a taka-