Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.

Irományszámok - 1927-999. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a törvénykezés egyszerűsítéséről" szóló 929. számú törvényjavaslat tárgyában

999. szám. 157 rékosság elvének sem szabad feláldozni. Az igazságügyi bizottság sem zárkózhatott el ugyan a takarékosság követelményeinek honorálásától, hiszen ezt ma az államháztartás minden vonatkozásában szem előtt kell tartani, de viszont sem kizárólagos, sem döntő szempontnak a takarékosságot sehol el nem f ogadta,hanem mindenütt elsősorban az igazságszolgáltatás érdekeire volt figyelemmel. Fokozottabb súlyt kellett azonban helyeznünk a takarékosság szempontjára akkor, mikor az egyes állampolgárok érdekéről volt szó. Az ország lakosságának mai, anyagilag leromlott helyzetében nem kerülhette el az igazságügyi bizottság figyelmét az a szempont, hogy a pereskedéssel kapcsolatban felmerülő költségek apasztása, a feleknek és a tanuknak a perrel kapcsolatos időmulasztásának lehető csökkentése — közérdek. Ugyancsak érdekük a peres feleknek az is, hogy a peres eljárásból kiküszöböltessék minden elkerülhető hosszadalmasság. A hitelviszonyok megjavulására sem lesz közömbös az, ha a peres ügyek gyorsabban jutnak befejezéshez. A hitelviszonyok javítását kívánja a javaslat szolgálni akkor is, mikor a végrehajtási eljárás egyszerűsítését is a maga körébe vonta, egyszerűsítvén az eljárást a hitelező részéről, de más oldalról módot adván a végrehajtást szenvedettnek is arra, hogy végrehajtás alá vont ingó vagy ingatlan vagyonát ne kótyavetyéljék el potom áron, hanem az árverésen elért ár minél jobban megközelítse a rendes forgalmi árat. Ez egyébként egyformán érdeke az adósnak és a hitelezőnek is. A javaslatot általában a valódi közérdek szempontjainak felismerése és a kisemberek érdekeinek lehető védelme, igazi szociális szellem hatja át. Nem érinti, sőt gondosan megóvni igyekszik a javaslat a modern perrendtartások alapelveit, melyek az 1911 :

1, t.-c. (Pp.) és az 1896 : XXXIII. t.-c. (Bp.) alappilléreit is képezik. Ügy polgári, mint büntető perrendtartásunk a maguk nemében törvénytárunk legértékesebb alkotásai közt foglalnak helyet, mindkét törvényünk a magyar jogászelmék legkiválóbbjainak évtizedes munkásságából fakadt. A javaslat ezt a munkásságot és annak eredményeit nem lebontani, hanem az idők folyamán nyert tapasztalatoknak és országunk jelenlegi viszonyainak megfelelőleg továbbra is biztosítani kívánja és csak a felmerült szükségletnek megfelelőleg módosítja. Nem lehetett elzárkózni különösen ama sajnálatos jelenség következményeinek levonásától, hogy bíróságaink túlterheltsége igazságszolgáltatásunk legaggasztóbb tünetévé vált. A perek számának felduzzadása természetesen elsősorban a gazdasági viszonyok leromlására vezethető vissza. A legtöbb alperes, vagy legalább is az alperesek igen jelentékeny része nem azért nem fizet, mert a felperes követelését nem tartja jogosnak, hanem azért, mert nem tud fizetni és a pert azért igyekszik elhúzni, hogy minél később kelljen fizetnie. Egészséges gazdasági viszonyok mellett sok olyan per elmarad, melyre csak a rossz gazdasági viszonyok szorítják rá a feleket. Mindazonáltal helytelen volna az a felfogás, hogy csak a gazdasági viszonyok megj avulásától kellene várnunk a perek számának csökkenését. Helytelen volna ez a felfogás elsősorban azért, mert az alaptalan perek elhúzása hiábavaló módon veszi igénybe a bíróságok munkáját és idejét, — tehát meggátolandó. De helytelen másodsorban azért is, mert a perek elhúzásának lehetősége még jobban aláássa a gazdasági bizonytalanságot és így a gazdasági helyzet lerontásához nem csekély mértékben járul hozzá. Bíróságaink már szinte elmerülnek a mesterségesen elhúzott perek tömegében és pedig úgy az alsóbb, mint a felsőbb fokon. Személyzetszaporításra gondolni a bíróságoknál nem lehet, nemcsak az államháztartás szempontjából, hanem azért sem, mert minden helyesen felfogott igazságügyi politikával ellenkeznék a bíróságok létszámának emelése csak azért, hogy tágabb teret nyissunk a hosszadalmas peres-