Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.
Irományszámok - 1927-969. A képviselőház külügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentése "a trianoni szerződésből folyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről" szóló 939. számú törvényjavaslat tárgyában
969. szám. 251 dett állampolgáraiknak védelmét magáévá tette, eme jogok védelmében a nemzetközi fórumok előtt éveken át, nehéz tárgyalások során eréllyel helytállott, nemcsak hogy nem járt országos érdekek sérelmével, hanem ellenkezőleg, hazánknak az államok között erkölcsi megbecsülést szerzett és a hazánk iránt az államok együttesében megnyilvánuló légkört kedvezőbbé tette. Nem lehet tehát a bizottság nézete szerint arról szó, mintha az állampolgáraink jogainak védelmében folytatott küzdelem, amely egyébként minden kormánynak elemi kötelessége, Magyarország pénzügyi kötelezettségeinek rendezésére kedvezőtlen befolyást gyakorolt volna. Ebben az általános megfontoláson alapuló nézetében megerősítette a bizottságot az a tény is, hogy pl. Bulgária, amelynek a 250. cikken alapuló igényekhez hasonló rendezendő igényei nem voltak, ennek ellenére szintén oly összeggel terheltetett meg (évi 11*5 millió aranykorona), amely igen közel áll a Magyar Állam által 1943 után különleges követelések címén fizetendő évi 13'5 milliós annuitásához. A magyar állampolgároknak a 250-ik cikken alapuló jogigényei tekintetében bekövetkezett rendezéssel kapcsolatosan Sándor Pál bizottsági tag és társai határozati javaslatot adtak be, amely a bizottsági jelentésben annak az óhajnak a kifejezésrejuttatását kívánta, hogy a Ház utasítsa a kormányt egy oly értelmű törvényjavaslat benyújtására, amely szerint a magyar igénylők részére a Parisban kötött egyezmények értelmében az úgynevezett agráralapból fizetendő összegek rovassanak meg egy 25%-os vagyonadóval, amely vagyonadó hozadéka fordíttassék bizonyos meghatározott célokra, így elsősorban a hadikölcsöncímletek valorizációjára. A bizottság a határozati javaslatot nem tette magáévá, minthogy tagjainak többsége azon a nézeten volt, hogy a határozati javaslatban megjelölt célok azok közé tartoznak, amelyek — ha a lehetőség erre fennforog — az összes magyar adófizetők anyagi erejéből valósítandók meg, amivel szemben a legnagyobb fokban méltánytalan és visszatetsző volna eme célok megvalósításának terhét a magyar állampolgárok egy kisebb csoportjára hárítani, amely csoport az utódállamok kisajátításai következtében amúgy is igen jelentékeny vagyoni veszteségeket szenvedett. A bizottságot ennek az álláspontjának a kialakulásában nem befolyásolhatta az indítványozók által felhozott ama helyt nem álló érv sem, amely szerint az agráralapból nyújtandó kártalanítási összegek tulajdonképpen a magyar adófizetők filléreiből tevődnének össze s jutnának el az igényjogosult károsultakhoz. Emez érveléssel szemben ugyanis a bizottság többségének határozott véleménye szerint döntő súllyal esik latba az a tény, hogy Magyarország az agráralap alimentálásához a III. Egyezmény szerint semmivel sem járul hozzá s hogy Magyarország az általa 1943-ig jóvátétel címén, azt követőleg pedig különleges tartozások címén fizetett összegeket a Nemzetközi Fizetések Bankjához a hitelező hatalmak számlájára az I. egyezmény 1. cikkében megállapított határozott rendeltetéssel fizeti be. Ezzel a fizetéssel a szóbanforgó összegek valóban véglegesen a hitelező hatalmak tulajdonába jutnak, amelyek azokkal belátásuk szerint rendelkeznek. Hogy a hitelező hatalmak az alapba való befizetéseiket mily forrásokból teremtik elő, arra mint az érdekelt kormányok belügyére, Magyarország behatást nem gyakorolhat s így éppúgy nem emelhetett kifogást az ellen, hogy a hitelező hatalmak az alapba való befizetések egy részét a magyar fizetések révén rendelkezésükre jutó összegekből óhajtották eszközölni, amint nem lehetett kifogása az ellen sem, hogy ugyanezek a hatalmak ugyanezen alapba teljesítendő egyéb befizetések céljaira—a III. Egyezmény 2. cikkének harmadik pontjából kitűnőleg — részben közelebbről meg nem határozót saját fizetéseiket, részben a bolgár jóvátételből eredő részesedésüket óhajtották felhasználni. 32"
