Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.

Irományszámok - 1927-939. Törvényjavaslat a trianoni szerződésből fólyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről

158 939. szám. A II. ÉS III. EGYEZMÉNY INDOKOLÁSA. « A II. és III. Egyezmény a legszorosabban összefüggnek egymással. Mindkettő a magyar állampolgároknak a Vegyes Döntőbíróságok előtt Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia ellen a trianoni szerződés 250. cikke alapján megindított és még megindítható agrárpereivel, azok lefolytatásával és a hozandó ítéletek kielégítésének módozataival foglalkozik. Ezen egységes tárgy mellett csupán a II. Egyezmény tartalmaz még általában a Vegyes Döntőbíróságokra vonatkozó némely fontos intézkedést. Ez utóbbiakra alább fogunk rámutatni. Ami az agrár per eket illeti, nem a magyar kormány óhajtotta e pereknek oly módon való rendezését, mint azt ez a két Egyezmény tartalmazza, hanem a Hitelező Hatalmak vonták azokat be a Hágai Értekezlet főcélját képező általános kompromisszumos rendezésbe, és a magyar kormány e kérdésnek ilyen rendezésébe nagyobb pénzügyi veszélyek megelőzése céljából, de csak hoszabb ellenállás után, egyezett bele, amint ez az általános indokolásban már elő volt adva. E pereket illetőleg ugyanis, melyek az elszakított területeken maradt magyar nemzeti vagyon egy igen tekintélyes részét védték, a magyar kormány törekvése az volt, hogy a trianoni szerződésben a magyar állampolgárok javára közvetlenül biztosított jogokat lehetőleg csorbítatlanul fenntartsa. Le kell itt szögeznünk azt is, hogy a magyar kormánynak sikerült biztosítani, hogy a magyar állampolgárok 250. cikke alapján indult vagy jövőben indulható egyéb, vagyis nem agrárpereiket, éppen úgy, mint azon agrárpereiket, melyek, minden várakozás ellenére, a II. és III. Egyezmény kereteibe tartozó agrárpereiken kívül még indulhatnak, a hága—párisi Egyezmények egyáltalában nem érintik. Azokra nézve továbbra is a trianoni szerződés 250. cikkeinek rendelkezései maradnak irányadók. Ami különösen az alperes államok felelősségét e perekben illeti, azon semmi változás nem esett : ezekben a perekben továbbra is az illető államok állanak alperesekként és esetleges marasztalásukért a pernyertes felperessel szemben ők maradnak teljes egészben felelősek. Az a B-alap, melyről a IV. Egyezmény intézkedik, amely Egyezménynél Magyarország nem is szerződő fél s melyet emiatt a magyar kormány a magyar törvényhozás elé sem terjeszt és terjeszthet, bár ismertetésére kész, semmi egyéb, mint egy biztosítási alap, melyből az elmarasztalt államok, a Nagy-Hatalmak jóvoltából, akik részükre ezt a biztosítási alapot létesítették, az alap kimerüléséig segítséget kaphatnak. Az alap kimerülése után az a segítés elmarad. Ez az egész rendezés bennünket közelebbről tehát nem érdekel és nem érdekel az sem, mily forrásokból származó pénzeiket, mily saldo-tételeiket fordítottak a Nagy-Hatalmak e B-alap megalkotására. Ekként elhatárolván a 250. cikk alapján a II. és III. Egyezmény értelmében indult vagy még indulható agrárpereket a többi 250. cikkes perektől, beleértve az ezen Egyezményekkel nem célzott, minden várakozás ellenére még indulható egyéb agrárpereket is, szükséges közelebbről körülírni a II. és III. Egyezmény alá eső agrárpereket.