Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.

Irományszámok - 1927-939. Törvényjavaslat a trianoni szerződésből fólyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről

939. szám. 159 Elvileg ezek csak azok az agrárperek, melyek a három Kis-Entente állammal való viszonylatban 1930 január 20-án, a hágai egyezmények parafálásának napján, a Vegyes Döntőbíróságoknál már folyamatban voltak. A hágai tárgyalások szorosan csak ezekre vonatkoztak és a Magyar Emlékíratnak nevezett irat, mely a hágai tárgyalásoknak alapját képezte és jelenleg a III. Egyezményhez, mint annak A) alatti függeléke, csatolva is van, számításainál csak ezeket a folyamatban levő pereket tartotta szem előtt. Ez az álláspont megfelelt annak a felfogásnak, mely a tárgyalásoknál a magyar kormány kívánságára úgy az agrárperekre, mint a többi 250. cikkes perekre vonatkozólag alapgondolatként elfogadtatott,, hogy t. i. nemzetközi nehézségek és e miatt a magyar állam beavatkozásának szüksége e különben a magyar állampolgár magánfelek részéről a saját kezdeményezésükre megindult perekben csak akkor és az által állottak elő, hogy Románia e perekben bíráját a Vegyes Döntőbíróságtól visszavonta és a Nemzetek Szövetsége a pótbíró kijelölése helyett az érdekelt kormányok közötti megegyezéssel kívánta a felmerült nemzetközi nehézségeket eloszlattatni. Csak az a meggondolás, hogy a folyamatban levőkön kívül későbbi agrárperek is vezethetnek hasonló nehézségekre, mutatta kívánatosnak maguknak a tárgyalásoknak folyama alatt, hogy a rendezés keretébe a jövőben keletkezhető perek is a lehetőség mértékében, de a trianoni békeszerződés 250. cikkének változtatása nélkül bevonassanak. E jövő agrárperek körvonalozása volt éppen az, amit Hágában az idő rövidsége miatt az ott keletkezett szövegek nem vezettek keresztül a kívánatos pontossággal és ami miatt a magyar kormány kiküldöttjei már Hágában fenntartásokat voltak kénytelenek bejelenteni. Ez vált Parisban egyikévé azon pontoknak, amelyek körül nemcsak új szövegezéseket kellett végezni, hanem az elvi megállapodásokat is némely állammal szemben, így különösen Csehszlovákiával szemben, ki kellett egészíteni. A Parisban elért megfejtés, mely most már világos kifejezést talál az új szövegekben, az egyes államokat illetőleg a következő : 1. Csehszlovákiával, Jugoszláviával és Romániával való viszonylatban egyaránt az Egyezmény keretébe tartoznak az 1930 január 20-án már folyamatban volt agrárperek (II. Egyezmény 1-ső cikk). 2. Csehszlovákiában ezeken a pereken kívül azok a perek, melyeket még nem perlő magyar állampolgárok egyezségileg néni rendezett ügyeiken kívül, elévüléssel megtámadhatatlanokká nem vált elvételek miatt megindíthatnak, és pedig vagy olyan magyar állampolgárok, akik a magyar és csehszlovák küldöttségeknek adatai alapján egy összesen 146 nevet számláló jegyzékbe fel voltak vehetők (II. Egyezmény 17. cikk), vagy akár olyanok is, akik e jegyzékbe ismeretlenségük miatt felvehetők nem voltak (II. Egyezmény 18. cikk). Némi különbség a listába felvett és az ismeretlenségük miatt fel nem vehető magyar állampolgárok között csak a perbeli marasztalás teljesítésének mérve tekintetében van (Pótmegállapodás a III. Egyezmény 20. cikkéhez). E kiterjesztést jövő perekre az a körülmény tette szükségessé, hogy Csehszlovákia agrárreformja még csak részben van befejezve, részben végrehajtás alatt áll. A marasztalás kielégítésének mérve tekintetében az eltérés pedig onnan származik, hogy a magyar kormány új elvételeknél teljes kártérítést kívánt, de viszont a szerződő hatalmak csak azon esetekben voltak hajlandók ezt egy maximális összegre korlátozva biztosítani, ha a személyek magyar állampolgársága ismeretes, mert különben felelősségük mérve előre kiszámíthatatlan lett volna. 3. Jugoszláviában más a helyzet. Itt az agrárreform tényleg végre van hajtva, de csak kormányrendeletek alapján, a végleges törvény még nincsen meghozva és így nem lehet tudni : egyrészről mily mérvű lesz a végleges földelvétel, más\