Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.

Irományszámok - 1927-939. Törvényjavaslat a trianoni szerződésből fólyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről

939. szám. 151 kamat helyett 3°/

0 kamat számíttatik 1944 január l-ig s úgy a tőke, mint a kamat csak ettől az időponttól kezdve lesznek megtérítendők 5 évi részletben 1948-ig szintén 3°/

0 egyszerű kamattal. A különféle követelések végleges rendezése mellett a hágai I. számú Egyez meny leglényegesebb pontja, hogy Magyarország pénzügyi függetlensége helyreállíttatott azáltal, hogy megszűnik Magyarország összes vagyonára és jövedelmeire a trianoni szerződésben a Jóvátételi Bizottság részére biztosított általános zálogjog. Magyarország eddig pénzügyileg teljesen meg volt kötve, önálló pénzügyi műveleteket csak a Jóvátételi Bizottság hozzájárulásával hajthatott végre. A zálogjog megszűnésével egyidejűleg megszűnik az ellenőrző bizottság, amely Magyarország pénzügyi rekonstrukciója alkalmával állíttatott fel a Jóvátételi Bizottság jogkörének a megvédése céljából. Az ország jövedelmeinek feloldása mellett az 1966-ig való annuitások biztosítása a jövőben akként szabályoztatott, hogy az állam gondoskodni tartozik, hogy jövedelmeiből az annuitás 150°/

0-os összege szabad maradjon, csak abban az esetben kell a megfelelő összeget meghatározott állami bevételből zálogként lekötni, ha Magyarország az elvállalt fizetési kötelezettségének nem tenne eleget. A záloggal való lekötést ily esetben is a Hitelező Hatalmak többségének, illetve ötnek ezek közül együtt kell kérnie. A záloggá való lekötés módozatai azonban ez esetben, sem állapíthatók meg önkényesen, hanem megegyezés útján, melyet a magyar kormány a Nemzetközi Fizetések Bankjával egyetértőleg létesít, egyetértés hiányában pedig a Hágai Állandó Nemzetközi Bíróság által kinevezett három szakértő dönt. Végül előnyös, hogy az egyezmény magyarázata és végrehajtása körül a szerződő felek között felmerülő eltéréseket, mint a jogvitákat e célra külön szervezett döntőbíróság dönti el. RÉSZLETES INDOKOLÁS A PÉNZÜGYI EGYEZMÉNYHEZ. Az 1-sö cikkhez. Az egyezmény 1. cikkében elsősorban érvényre jut az az elv, hogy Magyarország azokon a jóvátételi fizetéseken felül, amelyeket 1924 évben pénzügyi rekonstrukciója alkalmával vállalt, újabb jóvátételi kötelezettséggel meg nem terhelhető. Ez a cikk biztosítja továbbá az 1944—1966-ig, tehát 23 éven át teljesítendő évi 13% millió aranykorona ellenében a teljes mentességet a békeszerződésből, a fegyverszüneti szerződésből és az 1918 évi november 13-iki katonai egyezményből folyó összes kötelezettségek alól. Ez a mentesülés kiterjed úgy azokra a követelésekre, melyeket a szövetséges és társult Hatalmak, mint azokra is, amelyeket ezeknek az állampolgárai támasztottak vagy támaszthatnak Magyarországgal szemben. Legnagyobb fontossággal bír Önérthetőleg az a körülmény, hogy elismertetett* hogy Magyarország további jóvátétellel meg nem terhelhető. E tekintetben ki kell emelni, hogy amikor a Jóvátételi Bizottság 1924 február 21-én határozott Magyarország jóvátételi kötelezettsége tekintetében, nem állapította meg Magyarország végleges jóvátételi kötelezettségét, hanem csak 20 évi időtartamra állított fel fizetési tervezetet, ami csak azt jelentette, hogy Magyarország 1944-ig az ebben a tervezetben felsorolt jóvátételi fizetéseken felül további fizetésekkel nem terhelhető. Módjukban állott volna tehát a szövetséges és társult Hatalmaknak a Jóvátételi Bi-