Képviselőházi irományok, 1927. XX. kötet • 882-937. sz.

Irományszámok - 1927-929. Törvényjavaslat a törvénykezés egyszerűsítéséről

354 929. szám. A 19. és 20. §-ohhoz. Az államkincstárt a tanúkihallgatási költségeken felül a szakértők illetményei is rendkívül megterhelik a szegénységi jogon pereskedő felek ügyeiben. A törvényjavaslat 19. és 20. §-ai ezeknek a költségeknek csökkentését célozzák. Az állandóan alkalmazott helybenlakó szakértő nem panaszkodhatik amiatt, hogy készkiadásán kívül az államkincstár munkadíját nem előlegezi. Az állandó szakértő jellegével való felruházás a szakértőnek rendszerint olyan erkölcsi vagy anyagi előnyöket biztosít, amelyek a szakértőt kárpótolják. Kivételesen, ha az állandó szákértő túlságosan el volna halmozva ilyen ingyenes munkálatokkal, a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a viszonyokhoz képest kérelmére őt évi jutalomban részesítsék. A 21. §-hoz. Az előleges bizonyítás felvétele oly cselekmény, amely különösen a tanúvallomások és szakértői vélemények jegyzőkönyvbe vételében, a szemle tárgyának leírásában, stb. áll. Bírói megítélés ezekhez rendszerint nem szükséges. Ennélfogva megnyugvással lehet ezeket a cselekményeket kir. közjegyzőre bízni és a bíróságokat ez alól az ámbár csekély munkateher alól felszabadítani. A törvényjavaslat különben a bíróságra bízza azt, hogy maga foganatosítsa-e vagy pedig kir. közjegyzővel foganatosíttassa-e az előleges bizonyítást. Ebből következik, hogy a bíróság azt rendszerint csak akkor fogja kir. közjegyzőre bízni, ha egyéb ügyekkel túl van terhelve és ha nem tartja jobbnak, hogy ő maga foganatosítsa azt. A 22. §-hoz. A Pp. 401. §-a részletesen megállapítja, hogy mit kell az ítéleti tényállásnak magában foglalnia. A Pp. abból indult ki, hogy a tényállásból mind annak ki kell tűnnie, hogy mi történt a perben és mi történt a bíróság elintézése alá bocsátott magánjogi ügyben. Ámbár a Pp. 401. §-a az indokolás megrövidítése végett megengedi, hogy a tényállás előadása az előkészítő iratok és a bírósági iratok tartalmára való hivatkozással is kiegészíthető vagy pótolható legyen, az említett törvényszakasznak az a rendelkezése, hogy a per tárgyát tevő jogvitát és azokat a ténykörülményeket;, amelyek az ítélet megértéséhez szükségesek, az ítélet indokolásában minden esetben elő kell adni, szükségtelenül terjedelmes indokolásokra vezetett, ami főkép a bírákat, azonban a másolás következtében a segédhivatalokat is rendkívül megterhelte. Az 1925 : VIII. t.-c. 12. §-a egyszerűsítette ugyan ezeket a szabályokat annyiban, hogy az ítéletnek csak a megállapított tényeket és az alkalmazott jogszabályt kell röviden tartalmaznia abban az esetben, ha az ítéletet nem lehet fellebbezéssel megtámadni vagy ha a fél az ítélet elleni fellebbvitelről lemondását az ítélet kihirdetésétől számított három nap alatt bejelentette, a Pp. 401. §-ának az ítéleti tényállásra vonatkozó rendelkezései azonban az említett két eseten felül más esetekben is egyszerűsíthető olykép, hogy a bíróságok ne legyenek megterhelve túlságosan terjedelmes ítéleti tényállás szerkesztésével. Nevezetesen az, hogy mi történt a perben, rendszerint az iratokból, a keresetlevélből, az előkészítő iratokból és a jegyzőkönyvből eléggé kitűnik, úgyhogy annak ismétlése az ítéleti tényállásban fölösleges. így pl. teljesen fölösleges, hogy a bíró a tanú vallomását a jegyzőkönyvből szószerint átírja az ítéleti tényállásba. A törvényjavaslat 22. §-a tehát az ítéleti tényállásnál főkép arra fektet súlyt, hogy a bíróság által valónak elfogadott tények abból kitűnjenek. Ha a feleknek kérelmei, tényállításai, nyilatkozatai, valamint a bizonyításfelvétel menete az iratokból kitűnnek, azokat a bíróság az ítéleti tényállásban vagy egyáltalában ne ismertesse, vagy ha azok ismertetése mégis szükségesnek mutatkoznék, elégedjék meg olyan rövid szövegezéssel, amely az iratok tartalmára is hivatkozik,