Képviselőházi irományok, 1927. XX. kötet • 882-937. sz.

Irományszámok - 1927-929. Törvényjavaslat a törvénykezés egyszerűsítéséről

350 929. szám. joggal perlekedő féltől még ez utóbbinak marasztalása esetében sem hajthat be. Ez a helyzet zsarolásokra is vezet, mert a szegénységi joggal perlekedő fél arra számít, hogy ellenfele kiegyezik és ámbár minden alap nélkül is, inkább fizet neki valamit, csakhogy a per folytatásával előálló költségektől szabaduljon. A javaslat 8. §-a ennélfogva úgy rendelkezik, hogy ha a perben a felperes szegénységi jogban részesül, az alperes egyelőre fel van mentve az illetékek lerovása alól és azokat utólag csak pervesztessége esetében köteles megfizetni. Természetesen ez nem áll, ha az alperes viszontkeresetet támaszt, mert ilyen esetben nem lehet arról szó, hogy a szegénységi joggal perlekedő fél kényszert gyakorol ellenfelével szemben. Igaz ugyan, hogy a szegénységi jogot élvező félnek ellenfele még így sem szabadul az illetékeken felüli többi költségtől, így pl. az ügyvéd, a tanuk és szakértők költségeitől stb. Ha azonban az ellenfelet egyelőre ezeknek viselése alól is felmentenők, ez részben az ügyvédi karnak, részben az államkincstárnak rendkívüli megterhelésével járna. A Pp. 113. §. 1. bekezdése 4. pontja szerint à szegénységi joggal pereskedő fél helyett az ügygondnok költségét is az államkincstár előlegezi. Tekintettel arra, hogy ügygondnok általában ügyvéd, és hogy az ügyvédek a törvény értelmében díjtalanul viszik a szegénységi joggal pereskedő fél ügyeit, a javaslat az ügyvédek ügy gondnoki költségeivel sem kívánja az államkincstárt mai súlyos helyzetében megterhelni. Ugyanez a helyzet a szegénységi joggal perlelkedő fél házassági perében kirendelt házasságvédő tekintetében is. Az ügyvédi kar a szegénységi joggal perlekedő felet ügyeinek díjtalan vezetésével kétségtelenül elismerésre méltó nagy szolgálatot tesz a köznek. Az állam mai súlyos gazdasági helyzetében kénytelen az ügyvédi karnak önzetlenségét igénybe venni, ámbár ez a kar is súlyos küzdelmet folytat a gazdasági nehézségekkel. Az ügyvédi kart ezért az áldozatért elismerés illeti. A 9. §-hoz. A Pp. 112. §-ának 1. bekezdése szerint szegénységi jogban rendszerint az a fél részesíthető, akinek jövedelme nem nagyobb, mint a lakóhelyén szokásos közönséges napszám. Mégis köztudomású, hogy olyan felek is szereznek szegénységi bizonyítványt, akik ennek a feltételnek nem felelnek meg. A szegénységi bizonyítványnak tartalmaznia kell ugyan a fél részéről fizetendő állami adó összegét, de ez a rendelkezés ma egymagában nem elegendő a visszaélések megszüntetésére. Ennélfogva a javaslat 9. §-a úgy rendelkezik, hogy a szegénységi bizonyítvány alapján megadható szegénységi jogot az igazságügy miniszter korlátozhatja olyan felekre, akiknek egyenes állami adója bizonyos meghatározott összeget nem halad meg. A szegény felekre ez nem lehet sérelmes, mert a Pp. 112. §-ának 2. bekezdése alapján a bíróság indokolt esetben szegénységi jogban részesítheti azt a felet is, aki a perköltséget fedezni nem tudja a nélkül, hogy a saját vagy hozzátartozóinak szükséges tartása sérelmet ne szenvedjen. Eljárás az elsőfolyamodású bíróság előtt. A 10. §-hoz. A javaslat 13. §-a úgy rendelkezik, hogy a törvényszéki eljárásban a bíróság sürgősség esetén kívül is az érdemleges tárgyalást a perfelvételre bejelentett ügyek elintézése után a perfelvételi határnapon megtartani köteles abban az esetben, ha az érdemleges tárgyalás előkészítése nem mutatkozik szükségesnek. A javaslat 10. §-a szerint erre a lehetőségre a feleket már az idéző végzés-