Képviselőházi irományok, 1927. XX. kötet • 882-937. sz.

Irományszámok - 1927-929. Törvényjavaslat a törvénykezés egyszerűsítéséről

929. szám. 351 ben figyelmeztetni kell abból a célból, hogy az érdemleges tárgyalásra előkészüljenek. A 11. §-hoz. A Pp. 1. §-ának 2. a) pontja szerint a felek vagyonjogi perekben kiköthetik a járásbíróság hatáskörét ; a kikötés egyéb feltételeken felül csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy a Pp. 317. §-ának megfelelően kiállított magánokiratba van foglalva. Ugyanily alakban kiállított okiratban az alperes a Pp. 45. §-a szerint az ott meghatározott esetben alávetheti magát a bíróság illetékességének. Megtörtént, hogy a felek a járásbíróság előtt a Pp. 146. §-a szerint megtartott rendes törvénynapon idézés nélkül megjelentek ügyük tárgyalása végett és jegyzőkönyvbe kívánták mondani, hogy a járásbíróság hatáskörét kikötik vagy illetékességének alávetik magukat. Egyes bírák ennek a kérelemnek teljesítését megtagadták azzal az indokolással, hogy a megfelelő okiratnak a per megindítása előtt kiállítva kell lennie, mert ellenesetben a járásbíróság ily okirat nélkül nem bírhat hatáskörrel vagy illetékességgel. Minthogy indokolt, hogy a felek közös megegyezése alapján ilyen esetben a járásbíróság eljárhasson és a hatásköri kikötést vagy az illetékességi alávetést tartalmazó bírósági jegyzőkönyv különben is közokirat, a törvényjavaslat 11. §-a ezt lehetővé kívánja tenni. A 12. §-hoz. A Pp. 184. §-a értelmében abban az esetben, ha a bíróság a pert akár pergátló kifogás következtében, akár valamely hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmény alapján megszüntette, vagy a keresetet más okból hivatalból visszautasította, a keresetlevél beadásának és a perindításnak magánjogi hatályai megmaradnak, ha a felperes a megszüntető, illetőleg visszautasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen benyújtja vagy magánjogi követelését egyébként szabályszerűen érvényesíti. E rendelkezések következtében a felperes abban az esetben is, ha a bíróság hatáskörének vagy illetékességének hiányát megállapította, nem kérheti azt, hogy keresetlevelét a véleménye szerint hatáskörrel bíró és illetékes bírósághoz tegyék át, hanem kénytelen keresetét újból megindítani, ami felesleges munkával és költséggel jár. Hozzájárul ahhoz, hogy felperes addig, amíg a bíróságnak az a határozata, amellyel hatáskörének vagy illetékességének hiányát kimondta, jogerőre nem emelkedik, tulajdonképpen más bíróságnál keresetlevelét a perfüggőség akadálya következtében nem is adhatná be. Igaz ugyan, hogy ő maga fellebbviteli jogáról lemondhatna, de egyes esetekben a határozat ellen, pl. a perköltség viselésének vagy mennyiségének kérdésében a másik fél is élhet fellebbvitellel és ez a fellebbvitel a határozat jogerőre emelkedését megakadályozza. Mindezek következtében a törvényjavaslat szükségesnek tartja, hogy abban az esetben, ha a bíróság a pert hatáskörének vagy illetékességének hiánya miatt akár kifogás következtében, akár hivatalból, bár nem jogerős határozattal, megszüntette, a felperes 'a fellebb vitelről való lemondásának bejelentése mellett kérhesse, hogy keresetlevelét meghatározott bírósághoz tegyék át. Az eljárás gyorsítása végett azt a határidőt, amelyben a fél ezt a kérelmét előterjeszti, a javaslat eltérőleg a Pp. 184. §-ától nem a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napban, hanem a határozat közlését követő 15 napban állapítja meg, úgyhogy ez a határidő összeesik a fellebbezési határidővel. Magától érthető, hogy a bíróság ilyen esetben nem vizsgálja azt, hogy az a bíróság, amelyhez felperes keresetlevelét áttenni kéri, bír-e hatáskörrel és illes tékességgel. Ennek vizsgálata rendkívül megterhelné a bíróságot és prejudikálna a másik bíróság határozatának, amelyhez a keresetlevelet átteszi,