Képviselőházi irományok, 1927. XX. kötet • 882-937. sz.

Irományszámok - 1927-929. Törvényjavaslat a törvénykezés egyszerűsítéséről

929. szám. 349 keztében az általános gyakorlatot folytató orvos a beteg gyógyulása érdekében mind több és több esetben utasítja a beteget szakorvosi megvizsgálásra vagy kezelésrej aminek folytán a beteg nemcsak a vele egy helyen lakó orvossal, hanem a bíróságának területén kívül lakó orvossal is jogviszonyba kerül. Hozzájárul ehhez az is, hogy az egyetemeket, klinikákat, megyei és városi kórházakat nemcsak az illető városok lakói, hanem a széles környékről érkező betegek is fölkeresik. Fokozott mértékben áll ez Budapestre, amelynek országos és sok esetben világhírű -szakorvosait nemcsak Csonkamagyarország lakosai, hanem még a határon túl élő betegek is igénybe veszik, A székhelyen kívüli perlés pedig a költségek előlegezése miatt rendkívül drága, de azonkívül oly nehézkes és bonyolult, hogy az orvos képtelen jogosan kiérdemelt díjait érvényesíteni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a jelenlegi rendkívül súlyos gazdasági viszonyok következtében az orvosok azt tapasztalják, hogy a betegek gyakrabban igyekeznek magukat a fizetési kötelezettség alól kivonni, úgyhogy az orvos kénytelen járandóságait bírói úton érvényesíteni. Az orvosok hivatásuknál fogva is megérdemlik azt a bizalmat, hogy alap nélkül úgy sem perelnek és ennélfogva számot tarthatnak arra, hogy a törvény az illetékesség szabályozásában éppen olyan figyelemmel legyen reájuk, mint amilyen figyelemmel volt az ügyvédre, a kereskedőre és iparosra. A törvényjavaslat méltányolva ezeket az okokat, a gyakorló orvosok részére is díjaik és költségeik tekintetében külön illetékességet állapít meg. Bírói személyek kizárása. A 6. és 7. §-okhoz. A felek számos esetben csakis az eljárás késleltetése végett kérik a Pp. 59. és 61. §-a alapján a bíró kizárását. A Pp. 66. §-a értelmében a kifogásolt bíró a kizárási kérelem elintézéséig csak olyan cselekményeket végezzen, amelyek halasztást nem tűrnek. E rendelkezés következtében a fél bármily alaptalan kizárási kérelemmel megakaszthatja a per folytatását. A javaslat 7. §-a ennélfogva kimondja, hogy a bíró a kizárási kérelem elintézéséig nemcsak a halasztást nem tűrő cselekményeket fogja végezhetni, hanem az egész eljárást lefolytathatja és csak a per érdemében nem hozhat ítéletet. Ha pedig a fél kizárási kérelmének elutasítása ellenére ugyanabban a perben ismételten terjeszt elő kizárási kérelmet, ez nem akadályozza, hogy a kifogásolt bíró az ügy érdemében is ítéletet hozzon. A félre ez a rendelkezés nem lehet sérelmes, mert az ítélet ellen ezen az alapon fellebbezéssel is élhet. Mindezek ellenére a fél a kizárási kérelemmel mégis elérhetné az eljárás késleltetését, ha a per iratait, amelyek nélkül az eljárás nem folytatható, fel kellene terjeszteni a Pp. 64. §-a szerint a kifogás elintézésére hivatott bírósághoz. Ennélfogva a javaslat 6. §-a úgy rendelkezik, hogy azokat az iratokat, amelyekre a fél hivatkozik, köteles hiteles másolatban csatolni, úgyhogy az eredeti iratoknak felterjesztése a kifogást elintéző bírósághoz feleslegessé válik. Hogy a felet a nyilvánvalóan alaptalan kizárási kérelemtől visszatartsa, a javaslat 7. §-a a kizárási kérelemmel visszaélő fél ellen pénzbírság alkalmazását is lehetővé teszi. Szegénységi jog. A 8. §-hoz. A szegénységi joggal sok visszaélés történik. Míg a szegénységi joggal perlekedő fél minden kockázat nélkül indítja meg és folytatja a pert, addig ellenfelét oly költségekre és kiadásokra kényszeríti, amelyeket gyakran a szegénységi