Képviselőházi irományok, 1927. XIX. kötet • 823-881. sz.
Irományszámok - 1927-865. Törvényjavaslat Budapest székesfőváros közigazgatásáról
865. szám. 237 amely a helyi viszonyokhoz képest káros, vagy éppen kivihetetlen. Ez ellen ez a §. — a mai jogállapotnak megfelelően — felírási jogot biztosít, amelynek érvényesítési módját és jogkövetkezményeit a §. (2)—(6) bekezdései részletesen szabályozzák. Súlyosabb az eset, ha olyan rendeletről, határozatról vagy intézkedésről van szó, amely a törvényhatóság hatáskörét sérti, vagy amely egyébként ütközik törvénybe vagy törvényes jogszabályba. Az ilyen rendelet stb. ellen az 1907 : LX. t.-c. biztosít közigazgatási bírósági jogvédelmet, és részletesen szabályozza ennek az úgynevezett garanciális panasznak az érvényesítési módját, erre tehát a §. (?) bekezdése, mint hatályban álló különleges törvényes rendelkezésre, egyszerűen utal. A 99. §-hoz. A törvényhatósági bizottság az állami igazgatás legfontosabb részének ellátására hivatott önkormányzati szerv, amelynek ennélfogva mindenkor működésre képesnek és alkalmasnak kell lennie. Ha tehát bekövetkeznék az, hogy a törvényhatósági bizottság a működésre nem . képes, mert állandóan munkaképtelenné vált, vagy az állami igazgatás alkotmányosságát biztosító törvényekkel, vagy a törvény alapján kibocsátott rendeletekkel nyíltan szembehelyezkedik, végül, ha működésének iránya veszélyezteti a város gazdasági helyzetét — módot és lehetőséget kell nyújtani az állami igazgatás zavartalan menetéért elsősorban felelős kormánynak arra, hogy az állami igazgatás rendjét és összhangját veszélyeztető törvényhatósági bizottságot ideiglenesen kikapcsolhassa a közigazgatás szervezetéből, és újraalakítása útján igyekezzék olyan törvényhatósági bizottságot teremteni, amely az állami és az önkormányzati igazgatás körében reá váró nagy feladatoknak megfelelni akar és tud is. Ez a szempont vezette a törvényhozást arra az elhatározásra, hogy az 1920. évi IX. t.-c. 23. §-ában, majd az 1924 : XXVI. t.-c. 19. §-ában legelőször Budapest székesfőváros, majd az 1929 : XXX. t.-c. 36. §-ában valamennyi többi törvényhatóság bizottságaival szemben biztosította a kormánynak a feloszlatási jogot. Ez a jog kétségkívül az önkormányzat jelentékeny megszorítását jelenti. Minthogy pedig ezt a jogot sem a kormány nem kívánta az önkormányzati jogkör megszorítása végett megszerezni, sem a törvényhozás nem akarta azt ilyen célból megadni, biztosítékokról kellett gondoskodni arra nézve, hogy ez a jog egyedül és kizárólag az állam magasabb érdekeinek a megóvása és biztosítása céljából legyen igénybe vehető és gyakorolható. Ezeket a biztosítékokat állapítja meg ennek a §-nak csaknem valamennyi rendelkezése. Szorosan körül van bástyázva elsősorban az a jogalap, amely a feloszlatás indokául szolgálhat (1) bekezdés). A feloszlatás közhírré tételének és az országgyűléshez bejelentésének a kötelezettsége az a második biztosíték, amely a közvélemény tájékoztatása és a parlamenti felelősség felidézése által nyújt megnyugvást abban a tekintetben, hogy ezzel a jogával a minisztérium csak valóban komoly szükség esetében fog élni. Még nyomósabb biztosíték a közigazgatási bírósági panasz, amely a feloszlatás okának törvényszerűségét a független és pártatlan bíróság megítélése alá bocsátja. A közigazgatási bírósági panasz előterjesztésének az elhatározására is alkalmat biztosít a javaslat (4) bekezdése azzal, hogy a polgármester hivatalból köteles összehívni a törvényhatósági bizottságot a feloszlató miniszteri rendelet közhírré tételétől számított nyolcadik napra, tehát egy meghatározott időre, annak az elhatározása végett, hogy kíván-e panasszal élni a miniszter feloszlató rendelete ellen.
